Forrás: ÖKOTÁJ A zöldhálózat lapja
  szintjén a J és B oszlopot koronázták, most
gömbök helyettesítik; a Salamon templomába vezető három lépés helyett
itt ötöt találunk (egyes tablókon hetet);
megjelenik a Lángoló Csillag szimbóluma, közepén G betűvel megjelölve; a
három ablak kifelé nyílik; valamint megfigyelhetjük a csúcsos kocka alakú
követ. A Segéd tablóján módszeresen összegyűjtve megtaláljuk a kőműves
munkájának összes szimbólumát: a szerszámokat. Ezek segítségével -- ha
magát beavatás-szerűen munkálja meg velük -- a Kőműves fokozatosan képessé
válik arra, hogy olyan kő legyen belőle, amely már nem durva, hanem
be tud illeszkedni az emberi és kozmikus világ készülő nagy Épületébe,
melyet itt, a földi világban kell létrehozni. Hagyományosan a spekulatív
szabadkőművesség a középkor cselekvő kőműveseinek leszármazottjaként tart"
ja számon magát, vagyis a katedrálisépítők beavatott
örököseként.
A
szabadkőművesség valóban alapvető szimbólumai, melyeket az
építőművészettől kölcsönzött, a pszichikus és spirituális önmegvalósítás
alapjai lehetnek. Érdemes felsorolni őket: kalapács és véső, az inas
szerszámai (aki ezek segítségével megmunkálja a nyers követ); a
szögmérő és az iránytó; a vízszintező és a függőón; a vonalzó. Ami a
csúcsos kocka alakú követ illeti, szerkezetének szimbolikája összecseng a
valódi építészet arányaival: a négyes (a négy hagyományos elem: Levegő,
Víz, Tűz, Föld) fölött áll az isteni hármas; és felfedezhetjük a
kvintesszencia egyik megjelenési formáját. A kvintesszencia: az alkimisták
ötödik eleme, amely az előző négy szintézisét alkotja. De az
építészeti szimbolikához kapcsolódik a bibliai örökség is: a Templom.
Salamon temploma, melyhez a kifaragandó lépcsőfokok vezetnek. A két oszlop
J (Jachin) és B (Boaz vagy Bohaz), a férfi és a női elemek, a hagyomány
szerint ezek álltak Salamon templomának bejáratánál. Minden nyugati
szabadkőműves templomban képekkel díszítették őket: úgy jelennek meg, mint
a világban szüntelenül szembekerülő két véglet (férfi és női, pozitív és
negatív pólus stb.) A Tabló felső
részén láthatjuk a Napot és a Holdat: újra felleljük tehát, de magasabb
rendű szinten, a két princípium egymást kozmikusan kiegészítő jellegét.
Gondolhatunk itt a nap- és holdciklusoknak a Kőművességben játszott Annak, hogy a két oszlopon (J és B) a gránátalmákat két gömb váltja fel, kettős jelentése van: szimbolizálhatja a szenvedélyeken való fokozatos felülkerekedést. Ugyanakkor a két gömb közül az egyik földi, a másik égi, ily módon a szabadkőműves tevékenység teljes tevékenységi körét lefedik. A Tabló körül láthatjuk a csipkézett bojtot: ez egy nyolcas alakban (lacs d'amour) megcsomózott kötél. A szövetség láncát jelképezi, amely minden testvért összeköt; azokat is, akik ma élnek a Föld bármelyik részén, és azokat is, akik már eltávoztak az örökös Keletre, valamint az eljövendő generációkat. A csomók, melyek alakja a végtelen matematikai jelét formázza, vajon nem a kőművesmunka mindig befejezetlen jellegét, a folytonos újrakezdés szükségességét szimbolizálják-e? A Mester Tablója, egy rombuszokból (s már nem négyzetekből) kirakott padlón, Hiram koporsóját ábrázolja[1]. A koporsót a halotti lepel borítja, amit ezüst könnycseppek és latin kereszt díszítenek. Látható még rajta hat emberi koponya, alattuk keresztbe tett lábszárcsontokkal. A koporsó fejrésze -- rajta egy G betűvel díszített háromszög -- nyugat felé néz, a lábrésze -- rajta az iránytű és a szögmérő -- kelet felé; a Tabló bal oldala északnak, a jobb pedig délnek felel meg. Sok hagyományban a nyugati irány a holtak birodalma. A kereszt nyilvánvalóan valamiféle áldozat szimbóluma. A koporsó középső részén található akácág jelenléte Hiram legendájára utal. Ez a legenda abból a beavatási típusból való, ahol az új élet, a feltámadás szimbólumai közvetlenül követik a halál jelképeit. Hiram, a hős, a beavatott, aki -- elfogadva személyiségének teljes feláldozását[2] -- ettől az eseménytől egy felszabadult állapotig jut el, amelyben azért a személyiség feletti célért cselekedhet, melyre hivatott.  [1] Hiram: nagy tehetségű művész, bibliai személyiség, akiben a szabadkőművesség alapító mesterét ismeri fel. Bizonyos mértékig Héphaisztosz és Daidalosz alakját idézi a görög mitológiából. Salamon korának építésze, aki meghatározó szerepet játszik a királyi palota és a Jeruzsálemi Templom építésében. Miután fő műveit befejezte, eltűnt, nincsenek róla történelmi adatok, de a legenda mítosszá alakította életét, s főképp halálát; a szabadkőműves ceremónia pedig szimbolikus drámává transzportálta azt. (a ford. megj.) [2] Három tanítványa árulja el, s okozza halálát (a ford. megj.). ----------------
|
kitapintható jelképei. Küzdelem, szükségszerű szembenállás: a
mozaikpadló szimbolizmusa, amely -- mint már említettük -- a két kozmikus
princípium örökös szembekerülésének kikerülhetetlenségét jelképezi. A
Lángoló Csillagnak vagy a pentagrammának öt ága van; ez a jelkép talán a
pitagóreusokhoz nyúlik vissza, náluk a szent szám (ugyanúgy, mint a
szabadkőművesek társulatában) az ötös volt. Meg kell jegyezni, hogy a
Lángoló Csillag nyugatra néz: nem úgy kell-e tekintenünk, mint
androgün szimbólumot? Valójában a Lángoló Csillag, ami különféle
vallási tradíciókban vagy az Istenség maszkulin jellegéhez tartozik
(szoláris szimbolika), vagy az isteni Nőiséghez (a pentagrammáról Szűz
Máriára gondolhatunk), képviselhetné -- a két szélsőség tökéletes
kapcsolódásának ideális kifejeződéseként -- az egyesüléssé, egységgé vált
szembenállást. A G betűnek többféle jelentése is lehet: Gnózis
(Tudás), Isten (az angol God), geometria, generáció, ez
utóbbit minden téren valószínűsíti a pozitív és negatív, a J és B oszlop
összekapcsolódása.
szerepére; ezek a
ciklusok az egész földi lét irányítói, természetesen a szoláris elem
túlsúlyával. A szabadkőművességet a maszkulin pólusú beavatások közé
sorolhatjuk; innen származnak azok a -- szabadkőműves vezetők által
különbözőképpen megoldott -- problémák, melyeket a nőknek a szabadkőműves
misztériumban való részvétele jelent.
