



ANNUS IRÉN A mormonok és szabadkőművesek rövid kapcsolata az Egyesült Államokban a 19. század közepén Az utóbbi néhány évben számos, viszonylag új vallási csoport képviseloi és hittérítoi jelentek meg Kelet-Európa országaiban, így Magyarországon is. Közülük a Mormon Egyház az egyik legsikeresebb csoport, amely nemcsak hazánkban, hanem az egész világon rendkívül dinamikusan fejlodo közösséget épít. Ennek ellenére még mindig nem egyértelmu megítélésük még a vallás szülohazájában, az Egyesült Államokban sem, és fennállásuk második évszázadának közepén is éles teológiai, társadalmi és gazdasági támadások kereszttüzében kell igazolniuk létük és hitük jogosságát. A jelen dolgozat egy, a vallás születésétol kezdve állandóan megújuló vita hátterét kívánja felvázolni: a mormonok és a szabadkomuvesek kapcsolatát. A vita középpontjában a két szervezet közötti azonosságok és párhuzamok - mint például a titkos rituálék - eredetének a kérdése áll. Ezen párhuzamok oka a szabadkomuves magyarázat szerint abban keresendo, hogy a mormonok átvették a titkos társaság osi rituáléit, és azokat beépítették saját vallásukba. A mormon hívok érvelésének lényege ezzel szemben az, hogy az osi keresztény rituálékat és szimbólumokat eredeti formáikban ok orzik, a szabadkomuvesek ezeknek csak a töredékét ismerik és használják. A jelen dolgozat a két csoport közötti történelmi kapcsolatot, majd szerkezeti (rituálék, szimbólumok) hasonlóságokat felvázolva megkísérel állást foglalni ebben az izgalmas kérdésben. I. A szabadkomuvesség az Egyesült Államokban A szabadkomuvesek szervezete jelenleg a legnagyobb és legszervezettebb zárt testvéri társaság a világon, körülbelül hatmillió taggal, akiknek körülbelül a fele az Egyesült Államokban él.1 A források alapján bizonyíthatóan az elso szabadkomuves, Andrew Bekher 1704-ben érkezett Észak-Amerikába. A társaság elso hivatalos képviselojét, Daniel Coxe-ot 1730-ban az Angliai Nagypáholy bízta meg szabadkomuves-páholyok szervezésével az Újvilágban. Ettol kezdve a páholyok rohamos szaporodásának lehetünk a szemtanúi: 1733-ban Bostonban alakult meg az elso hivatalos páholy, Henry Prince nagymester vezetésével; egy év múlva Philadelphiában, majd Savannahban és Charlestonban is megjelentek a páholyok. A philadelphiai szervezet nagymestere a híres tudós és politikus, Benjamin Franklin lett. Az o neve magában szimbolizálja azt a liberális eszmeiséget, amit a páholy képviselt, és ami egyben az akkori amerikai eszmei világot is tükrözte.2 Így nem meglepo, hogy a függetlenségi háború kitörésekor már százötven páholy muködött a tizenhárom gyarmaton, a két és fél milliónyi lakosság között becslések szerint ezerötszáz és ötezer közötti taglétszámmal.3 A háború befejezését követo rövid megtorpanás után a 19. század elején a szabadkomuvesség tovább folytatta hódító útját az Egyesült Államokban. A népszeruség új hulláma részben annak volt köszönheto, hogy a Nagy-Britanniában már korábban elkezdodött folyamat - a páholyok polgárosodása és ezzel párhuzamosan a polgári társadalmi és üzleti érdekszféra képviselete - megjelent az amerikai szervezetekben is, s ez az iparosodás útján járó Egyesült Államokban méltán tarthatott számot népszeruségre. Természetesen nemcsak üzletemberek, hanem a társadalmi és a politikai élet vezetoi, bírók, ügyvédek, orvosok, stb. is tagjai lettek a páholyoknak, közülük néhányat késobb amerikai elnöknek is megválasztottak.4 Egy ilyen közösséghez tartozni presztízst, kapcsolatokat és hatalmat jelentett a tagok számára. A titkos szövetséget, amelyet a tagok maguk inkább zárt vagy szent közösségként jellemeztek, éppen a titokzatossága miatt tartották külön érdekességként számon. Amint azt Bobby J. Demott5 is megjegyzi a szabadkomuvesség vonzerejével kapcsolatban, a titokzatosság felkelti az érdeklodést, különlegességet, gyakran egyfajta felsobbrenduséget sejtet, ugyanakkor a befogadott tagokat egyesíti, közösségi struktúrával és kiváltságokkal ruházza fel oket. A szabadkomuvesek esetében a kiváltság alapjául az a hit szolgált, hogy az osi keresztény rituáléknak és titkoknak ok az egyedüli letéteményesei. Természetesen ez a nézet és a zártság támadási felületet is nyújtott az egyenloséget, testvériséget, demokráciát hirdeto fiatal amerikai államban, ahol - Európától eltéroen - nem léteztek a jogokat tekintve kiváltságos csoportok. Ehhez még az is hozzájárult, hogy a 19. század elso felében, az általunk tárgyalt idoszakban, az amerikai tagság nagy része fehér, angolszász protestáns férfi volt, ami egyfajta, már korábban is létezo vallási és társadalmi elkülönülés fenntartását jelezte. 1825-ben egyedül New York államban körülbelül húszezer szabadkomuves élt,6 ami igen jelentos számnak tekintheto. Sajnos csak néhány forrás áll rendelkezésünkre, melyek alapján pontosan jellemezheto lenne a kor "tipikus" amerikai szabadkomuvese. William Preston Vaughn szerint7 a szabadkomuvesek a társadalom mobilisabb, jómódú középosztályához tartoztak, foglalkozásukat tekintve kereskedok, üzletemberek, értelmiségiek, politikai és vallási vezetok, akik általában magas társadalmi pozíciókat töltöttek be. Connecticut és New York államokban kimutatások szerint a politikai pártok vezetoségének ötven százaléka szabadkomuves volt, akik foleg városokban éltek, és vallásukat tekintve hetven százalékuk az Episzkopális Egyházhoz (az Anglikán Egyház amerikai megfeleloje) tartozott. A fentiek alapján értheto tehát, hogy a kívülállók különös figyelemmel fordultak a szabadkomuvesek felé. 1826-ra azonban addig soha nem látott érdeklodés középpontjába kerültek a páholyok a New York állambeli Morgan-ügy kapcsán. A keleti partvidéknek ez a része felbolydult méhkashoz hasonlított, hiszen itt volt a partvidéken jelentkezo vallási megújulási mozgalom (Second Great Awakening) központja. A szabadtéri, elsosorban a határvidéken népszeru, tábori prédikáció stílusának kialakulása és elterjedése, a miszticizmus, az okkultizmus és a mágia iránti újjáéledt érdeklodés, számtalan új vallási csoport és hit születése - mint például a mormonok, a milleriták, a szombatisták, unitáriusok, majd késobb Jehova tanúi, és egyéb "alternatív" életformákkal kísérletezo közösségek, mint például az Oneida csoport vagy a legelso kommunák - mind a 19. század elso felében zajló intellektuális ébredésnek a termékei. Ebben a közegben élt William Morgan, a helyi páholy egyik tagja, aki 1826-ban titoktartási fogadalmát megszegve a szabadkomuvesek titkos jeleirol és rituáléiról egy könyvet publikált. A szabadkomuves társadalom ezt megdöbbenve fogadta, és azonnal felmerült a büntetés kérdése. Az árulás buntette miatt halálos ítélet várt volna a törvényszegore. Szeptember 12-én, röviddel a könyv megjelenése után Morgan eltunt otthonából, és soha többé nem került elo. Az esetet teljes homály fedte: Morgant senki nem látta élve azután, de a holtteste sem került elo, így a gyilkosság ténye sem nyert bizonyítást. A rendorség nem talált egyetlen tanút sem, és tárgyi bizonyítékok sem segítették az eset megoldását. Elméletileg az elso kézenfekvo megoldás a rejtélyre a szabadkomuvesek bosszúja volt - három tag bíróság elé került emberrablás és gyilkosság vádjával, ám bizonyítékok hiányában felmentették oket. Vaughn szerint ez nem is lehetett kétséges, hiszen három sheriff, a bíró és az ügyvédek is a szabadkomuves-páholy tagjai voltak; nekik, függetlenül attól, hogy tényleg a páholy volt-e felelos Morgan eltunéséért vagy sem, érdekükben állt a vádlottak felmentése és a szabadkomuves társadalom nevének tisztára mosása. Jack Harris8 az ügy tárgyalása során említést tesz egy 1879-ben kiadott könyvrol,9 amely az események állítólag valós leírását tartalmazza. E szerint valóban szabadkomuvesek rabolták el Morgant, hogy bosszút álljanak rajta; elhurcolták otthonából, és rövid fogvatartás után a Niagara folyóba lökték, ahol vízbe fulladt. A történet alapjául az egyik gyilkos halálos ágyán, 1848-ban tett vallomása szolgált, amelyet csak halála után hozott nyilvánosságra a kezeloorvosa. De ezt 1826-ban a nyilvánosság még nem tudta, csak gyanította, és habár felmento ítélet született az ügyben, nagyon eros szabadkomuves-ellenes hangulat alakult ki, amely végigsöpört a keleti partvidéken. Az incidens és következményei nagy mértékben hozzájárultak a szabadkomuves mozgalom meggyengüléséhez. Morgan eltunése után az ötvenötezer tagból körülbelül negyvenötezer kilépett a szervezetbol, és a páholyok száma több mint kétezerrel csökkent.10 A másik jelentos hatás, amely az amerikai szabadkomuvesség meggyengüléséhez vezetett, a Szabadkomuves-ellenes Párt (Antimasonic party) megalakulása volt 1827-ben New York Államban, amely rövid fennállása során jelentos sikereket ért el.11 II. A mormonizmus kialakulása A mormon vallás12 kezdetei is erre az idoszakra nyúlnak vissza. Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának alapítója Joseph Smith próféta volt, aki Vermontban született, majd 11 éves korában szüleivel New York államba költözött. A Smith család egy nyugati migrációs hullámhoz csatlakozva hagyta el az északi részt. A nyugat felé vándorló pionírok a jobb élet reményében, szerencsét próbálni indultak útnak, közülük számosan lelki megújulást is keresve a vándorlás során. Hasonló célok vezették a Smith családot is. Joseph Smith apja kincskeresoként kereste kenyerét; úgynevezett látóko13 segítségével dolgozott, és fia gyakran elkísérte kutatásai alkalmával. 1820-ban a gyermek Josephet látomás kerítette hatalmába, amelyben megjelent elotte Jézus, aki elmondta neki, hogy a keresztény világ megújításra vár , az igazi hit visszaállítására, és e feladat végrehajtására ot választotta ki. Három évvel késobb Smith újabb látomást élt át: az ágya mellett megjelent egy angyal, Moroni, aki elmondta neki, hogy a Mormon Könyve,14 mely a Biblia folytatásának tekintheto, aranytáblákba vésve a Cumorah-domb oldalában, Palmyra (New York állam) közelében van elrejtve. Ezt az ékírásos egyiptomi szöveget kell majd kiásnia, két kristály segítségével elolvasnia, lefordítania és tollba mondania. Ez utóbbihoz Smith egy újabb látomás alkalmával, 1827-ben kapott engedélyt. 1830-ra végzett a munkával, és megjelentette a Mormon Könyvét néhány hónappal az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának hivatalos megalapítása elott. A mormon vallás gyorsan terjedt, ami részben Smith karizmájának, részben a rövid idon belül elindított jelentos misszionárius tevékenységnek volt tulajdonítható. A gyors számbeli növekedés ellenére sem fogadta be az amerikai társadalom a vallás követoit, így a következo két évtized vándorlással telt el: 1831-ben Kirtlandba (Ohio állam), 1836-ba Independence-be (Missouri állam), 1838-ban Nauvooba (Illinois állam), majd 1846 után a mai Utah állam területére vonultak a mormon telepesek több hullámban.15 Kirekesztettségük fo oka vallási dogmáik és az azokkal összekapcsolódó életmód voltak: szokatlan nézeteik, mint például a többistenhit, a halottak megkeresztelése vagy a többnejuségrol alkotott nézetük, illetve annak gyakorlása, a néha már-már eroszakosnak tuno komoly hittéríto munka elfogadhatatlan volt a korabeli Egyesült Államok társadalmában. Bárhol is telepedtek le, néhány év múlva távozniuk kellett. 1844 azonban végso fordulatot hozott az egyház történetében. Joseph Smith és testvére, Hyrum börtönbe került Carthage városában (Illinois állam), mivel feldúltak egy kiadót, amely egy oket kritizáló írást jelentetett meg. Június 27-én közel kétszáz feketére mázolt arcú ember tört be a börtönbe, hogy megöljék a Smith testvéreket. Céljukat könnyedén elérték, a két védtelen rab meghalt, a mormonok pedig elhagyták a várost. Joseph Smith-t az egyház tagjai mártírrá nyilvánították, és Jézushoz hasonlították, akit szintén prófétájuknak ismertek el. Ezzel a Mormon Egyház megtette az utolsó lépést legitimációja felé. Joseph Smith helyébe új vezetoként Brigham Young lépett, aki idovel a legmeghatározóbb jelentoségu elnöke lett a közösségnek. Több forrás utal arra, hogy a Morgan-ügy kapcsán Joseph Smith nagy érdeklodéssel fordult a szabadkomuvesek felé: o maga is ismerte Morgan könyvét, követoi közül számosan szabadkomuvesek voltak, és 1842-ben Nauvooban o is csatlakozott a helyi páholyhoz. Joggal merül fel a kérdés: miért érezte Smith szükségét annak, hogy vallásalapítóként ehhez a szervezethez csatlakozzon? Maga Smith azt a magyarázatot adta, hogy meg akarta tudni, mennyire távolodtak el a szabadkomuvesek az osi keresztény rituáléktól, amelyeket a mormon vallás eredeti formáiban orzött meg. E. Cecil McGavin szerint16 a szabadkomuves tagság egyfajta társadalmi rangot, elfogadottságot és így az asszimiláció elso lépését jelentette a "szentek" számára, ami a fiatal vallási csoport egyháziasodásának egyik legfontosabb feltétele és jele volt. Ezenkívül ez a közösség presztízst, védelmet, hatalmat, kapcsolatokat és szövetséget is jelentett, amire akkoriban nagy szüksége volt a vándorló vagy inkább menekülo mormon közösségnek. A szabadkomuves szervezetek népszerusége olyan nagy volt a "szentek" körében, és már Nauvooban olyan sokan kívántak csatlakozni a mormonok közül, hogy külön páholyt kellett szervezni számukra. A kezdeti felhotlen viszony a két csoport között azonban a mormonok részérol 1844-ben a próféta és testvérének halála után megromlott. Ennek konkrét oka a Smith testvérek meglincselése volt. Amikor a feldühödött csocselék megtámadta a börtönt, ahol a két férfi raboskodott, Joseph Smith az ablakhoz ment, és többször leadta a titkos szabadkomuves vészjelet,17 de senki sem sietett megvédeni ot szabadkomuves testvérei közül, sot ok is a támadók között voltak.18 A szabadkomuvesek megszegték fogadalmukat, nem siettek életveszélyben levo társuk segítségére, mi több, ok maguk is részt vettek megölésében - ez olyan bun volt, amit a mormonok soha sem felejtettek el, de amitol a szabadkomuvesek mindig is elhatárolták magukat. De miért akarták volna a szabadkomuvesek megölni két társukat? Miért akartak hirtelen megszakítani minden kapcsolatot a mormonokkal? Ezekre a kérdésekre két, egymáshoz nem közvetlenül kapcsolódó jelenségben találhatjuk meg a választ. Az egyik ok világi jellegu volt: a politikai és gazdasági hatalmi harc. 1840 és 1844 között közel tízezer mormon lakos költözött Nauvooba és a város környékére, és ez alatt a néhány év alatt sikerült megszerezniük a gazdasági hatalmat, amelyhez egyre jelentosebb politikai és társadalmi szerep társult. A mormonok birtokába tartozott többek között: szálloda, számos malom, szerszámgyár, porcelángyár; különféle szervezeteik muködtek, és hozzákezdtek egy egyetem megszervezéséhez is.19 1842 és 1844 között több mint ötszáz új tag csatlakozott a nauvooi és környékbeli szabadkomuves-páholyokhoz - mindannyian mormonok. A Nagypáholy nem nézte jó szemmel ezt a hirtelen és jelentos változást; attól tartott, hogy a mormonok politikailag és vallás tekintetében is uralni fogják nemcsak a környezetet, hanem a helyi páholyokat is. Így tehát Smith likvidálása és a "szentek" kizárása mellett döntöttek 1844-ben.20 A másik ok a titkos, belso szövetségi élettel kapcsolatos. A mormonok különféle titkos jelszavakat, szimbólumokat és rituálékat kezdtek el használni, amelyek közül számos hasonlított vagy megegyezett a szabadkomuvesek által immár évszázadok óta alkalmazott elemekkel. A "szentek" kijelentették, hogy az övék az eredeti, teljes osi keresztény rendszer, ami a szabadkomuveseknél hiányosan, részeiben van csak jelen. A szabadkomuvesek nézete szerint viszont ezeket a mormonok tulajdonították el tolük, ezzel megszegve a titoktartási fogadalmat, ezért ki kell zárni oket a páholyokból. III. A titkolt szent világ Elso kérdésként az vetodhet fel, hogy egy vallási és egy világi jellegu szervezet titkolt világa között milyen formában létezhet párhuzam. A részletes válasz a jelen dolgozat kereteit meghaladja, de annyit mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy mindkét szervezet átmeneti jelleget mutat, zárt kategóriába (vallási, illetve világi) nem sorolható. A mormonizmus egy olyan modern vallás, amely a hit rendszerébe a nyugati (amerikai) világi életformát és értékeket alapjaiban beépítette. A szabadkomuvesség pedig, habár világi zárt közösségként szervezodik,21 a vallási - foleg keresztény - hitet, értékeket, erkölcsiséget és életformát prioritásként kezeli.22 A szabadkomuvesek központjukat templomnak nevezik, s az belso szerkezetében is egy keresztény templom alapelemeit hordozza: az oltáron mindig ott a nyitott Biblia,23 minden ülést imával kezdenek és zárnak, minden páholynak van egy lelkésze, és a tagok vallási jellegu rituálékban vesznek részt, mint például felszentelés vagy temetés. Mindkét szervezet férfiközpontú, az utóbbi kizárólagosan (habár számos kapcsolódó szervezetük van családtagok részére). Smith és azok a követoi, akik szabadkomuvesek voltak, könnyen találhattak hasonlóságot a két csoport között, hiszen mindketto egyesíti a világi és vallási szférát - hangsúlyeltolódásokkal -, illetve Smith és Young felhasználhatta a szabadkomuvesektol tanultakat a mormon vallás rendszerének kidolgozásakor. A két csoport szerkezeti felépítésében is számos hasonlóság található. A szabadkomuvesek eredeti szervezetében három fokon keresztül lehetett eljutni a legmagasabb szintre. A Mormon Egyház szerkezetében is jelen van a mágikus hármas szám, két formában is. Eloször is, a hit örök fejlodés tanának az alapján a lét három szintre oszlik: az elso szinten az univerzumban mormon szellemek vagy lelkek léteznek, amelyek "lakhelyként" emberi testre várnak, melybe beköltözhetnek.24 Az emberi létforma a földön a második szint, ahol a testben létezo lélek állandó fejlodésben van, tökéletesedik, hogy a fizikai halál után elérje a harmadik szintet, amikor is istenné válik. Az istenné válás útján, a földi létben újabb három szintet különböztetnek meg a "szentek": a felszentelés elotti földi létformát, és azt követoen az Aaronic, majd a Melchizedek papi fokozatot. Mindketto további három-három alcsoportra osztható a tagok által betöltött funkciók alapján, ám formailag csak két-két fokozatról beszélhetünk. Hivatásos papság nincs, csak papi hivatás létezik, habár a Mormon Egyház legfelsobb elöljárói - és ez egy igen szuk csoport - napjainkban már teljes állásban dolgoznak, és az egyháztól kapják fizetésüket. Közös jellemvonása a két szervezetnek az is, hogy a tagok nagy része szabad idejében tesz eleget tagsági kötelezettségeinek, ami a "szentek" esetében általában legalább heti tíz órát jelent. Mindkét szervezetben minden tag kötelessége havi tagdíj, illetve egyházadó fizetése, ami a szabadkomuvesek esetében elég magasan megállapított havi összeg,25 míg a Mormon Egyház esetében a jövedelem tíz százaléka. Ezenkívül mindkét csoport arról ismert, hogy testvéreiket támogatják, jelentos a jótékonysági tevékenység, adományok felajánlása, stb. Mindkét esetben a tagfelvétel hivatalos formája a felszentelési ceremónia, ami az elso lépés a titokzatos világba.26 Mindkét szervezet legfontosabb elemei - fogadalmak, szimbólumok, gesztusok, öltözékek, rituálék - titkosak a külvilág számára.27 A rituálék a templomi részvétel és a szövetségben való elorehaladás alapjaként szolgálnak, mintegy keretet adva és folyamatosságot biztosítva a belso egyéni fejlodésnek, ugyanakkor identitást, egységet, állandóságot, kötelezettséget, megújhodást és biztonságot közvetítve a résztvevok felé. Ezekbe a rituálékba ágyazódnak be a különbözo fogadalmak, mozdulatok, szimbólumok, melyek szintén fontos forrásai a keresett párhuzamoknak. A mormonok alaprituáléi a felszentelés, keresztelés, esküvo és temetés; a szabadkomuveseknél csak az elso és utolsó létezik, ami kiegészül az alapkoletétel ceremóniájával. A templomokba csak tagok léphetnek be, csak ok vehetnek részt ezekben a rituálékban,28 miután megtisztultak és felöltötték ünnepi öltözéküket. A mormon templomokban (gyakran épületeken vagy sírköveken29 is) különbözo szimbólumok láthatók a falakon, melyek közül számos formában és jelentésben megegyezik a szabadkomuvesek szimbólumaival. Ezek olyan jelek, amelyeket már korábban is használtak más csoportok különbözo helyeken, ám ennél a két szervezetnél ezeknek a különféle eredetu szimbólumoknak az egyedülálló kombinációja figyelheto meg, ami egyértelmuen felveti a közvetlen kapcsolat valószínuségét. Az egyik legfontosabb szimbólum a méh és a méhkas, mely Utah állam jelképe is. Eredetileg a méh egyiptomi szimbólum volt, engedelmes embereket jelölt, és jelentésátvitelen keresztül a mormon közösségben a szorgalmasság jegyévé vált, a méhkaptár pedig a lelki királyságot jelképezte. A négyzet a jóság szimbóluma, az egyenes vonal az igazságé,30 a kör a végtelen, tökéletes istenségé. A mindent látó szem mindennek és mindenkinek tökéletes ismeroje, a teljes igazság hordozója, míg a Nap és a Hold a világmindenség irányítói és uralkodói, a fény forrásai, a hatalom megtestesítoi. A kötény a papság, a vezetoség jelképe, a kéz pedig titokzatos intelligencia, melynek segítségével a mormonok azonosítani tudják egymást. A szabadkomuves testvériség öt szimbóluma megegyezik a mormonokéval. Az elso a láb a lábhoz, ami azt jelenti, hogy mindenkinek kötelessége habozás nélkül segítségére sietni bajba jutott testvérének. A térd a térdhez jel szerint mindenki felelos a testvérek szociális jólétéért, a mell a mellhez szimbólum pedig azt jelképezi, hogy a testvérek cselekedeteit titokban kell tartani. A kéz a háthoz jel alapján mindig készen kell állni kezet nyújtani az elesett testvérnek, míg az utolsó, az arc az archoz, vagy a száj a fülhöz jel azt fejezi ki, hogy mindig a legjobb szívvel és a legkedvesebb módon kell figyelmeztetni a jó útról letért testvért hibájára.31 A felszentelési ceremónia az elso rituálé, amelyben minden tagnak részt kell vennie; késobb a hierarchia különbözo fokait elérve minden egyes lépcsofoknál más-más rituáléval történik a befogadás. Ezek a rituálék teljes formáikban nem ismertek, és az ido során átalakultak, ahogy maguk a szervezetek is, részben a tagság létszámának növekedése és összetételének változása, részben a történelmi-társadalmi változások eredményeként. Mindez a szervezet belso átalakulását, valamint egyfajta szekularizációt és modernizációt eredményezett. A felszentelési ceremónia minden idoben a tagok számára egy új élet kezdetét jelenti. Mindkét szövetség esetében a felszentelési ceremónia elott mindenki megtisztul, majd átöltözik. A mormonoknál lemossák a ceremónia résztvevoit, miközben imádkoznak: elmondják, hogy éppen melyik testrészt és általa szimbolikusan melyik szervet tisztítják meg a vértol és buntol, hogy mindenki tisztán léphessen a szent helyre. A tisztálkodás után olívaolajjal felkenik mind a mormon, mind pedig a szabadkomuves résztvevoket, hogy azok szimbolikusan védelmet és biztonságot nyerjenek, majd felveszik a templomi viseletet. A mormonok ruházata,32 amit felszentelésükkor kapnak meg eloször, fehér ing, nadrág vagy szoknya, köpeny, kalap vagy noi fejfedo, ruhaanyagból készült mokaszin és egy zöld szatén köto, amelyre kilenc fügefalevelet hímeztek.33 A szabadkomuvesek ünnepi öltözékében a kalap és a kötény viselete szintén megtalálható, és ünnepi öltözéküket ok is a szervezettol kapják.34 Ezután megkezdodhet a felszentelési ceremónia, ami több lépésbol áll. A legfontosabb eleme a felszentelés és a "névadó": mindenki kap egy titkos, új nevet, általában a Bibliából (vagy a Mormon Könyvébol), ami csak a csoporton belül használható, a mormonok esetében ott is csak számos megkötéssel.35 Ez a ceremónia, mint minden rituálé, egy keretjáték, amelyben az új tag aktív résztvevové válik, csakúgy, mint a szervezetben. A szabadkomuveseknél a kerettörténet, amit több részben eloadnak, az eredettörténetük: Salamon temploma építésének és az egyik nagymester, Hiram király életének, halálának, majd feltámadásának a története. A mormon kerettörténet magában foglalja a Biblia és a Mormon Könyvének legfontosabb mozzanatait, és az isteni üdvterv36 alapján az egyént is bevonja az eloadásába. A történetek idobeli sorrendjét a mormon templom szerkezete is követi. A rituálék elott az immár fizikailag és lelkileg megtisztult résztvevok a káosz-szobának37 nevezett helyen várakoznak, ami a világ megteremtése elotti idot jelképezi. Innen eloször a teremtés termébe jutnak, ahol a teremtés történetérol láthatnak eloadást. A következo az éden-terem, a két részbol álló földi és végül a mennyei szoba. Mindegyik helyen az ott történteket adják elo, bemutatva az új érkezonek a vallás születésén és történetén keresztül hitük tanításait is. Az Aaroni papiság elso fokozatakor, ami a szabadkomuvesek elso fokú rituáléjával majdnem teljesen megegyezik, minden új tagnak fogadalmat kell tennie, melyben titoktartásra kötelezik magukat: amennyiben fogadalmukat megszegik, büntetésül vágják meg arcukat fültol fülig, és tépjék ki a nyelvüket. Miközben a fogadalmat mondják, hüvelykujjukat keresztül húzzák a nyakukon jelezve, hogy életükre esküsznek. A fogadalom után megtanulják a speciális kézfogást és a vészjelet.38 A második fokozat felszentelésekor, ami a szabadkomuves második fokú rituáléval egyezik meg, ismét fogadalmat tesznek a titkok megtartására; ha árulók lesznek, büntetésül vágják fel mellkasukat, tépjék ki szívüket és vessék oda a ragadozóknak, égen és földön. A fogadalom közben a kezet keresztezik a mellkas fölött, majd a jobb kezet egy hirtelen mozdulattal keresztülrántják a mellkason, és leejtik a test mellé. A fok azonosító kézfogása szintén megegyezik: a hüvelykujjat az elso és második bütyök közötti mélyedésbe kell nyomni. A Melchizedek papiság elso szintjének fogadalma szintén megegyezik a következo, harmadik szabadkomuves fokon tett fogadalom szövegével. A titoktartást fogadják meg ismét; és felhatalmazzák testvéreiket, hogy ha árulók lennének, vágják ketté testüket, tépjék ki belsorészeiket, és égessék porrá azokat. A fogadalom közben mindkét kezet, tenyeret kifelé fordítva, a bal mell fölé helyezik, kézfogáskor pedig a hüvelykujj a kézre, a mutatóujj hegye pedig a tenyérhez szorul. Ez a kézfogás "a szög jele" néven ismert mindkét szervezetben és a Krisztus kezén átmeno szögeket jelképezi keresztre feszítésekor. A második, utolsó foknál a titoktartás fogadalmát büntetés megszabása nélkül teszik meg, és a kézfogásuk neve: a szög biztos jele. A mutatóujj a csuklón van, az ujjak zártak. Ez a jelképe annak, hogy Jézust, miután a tenyerébe vert szög nem tartotta elég erosen a kereszten, másodszor is felszögelték, ám ekkor a csuklójánál. Mindegyik fogadalom egy-egy eloadásba ágyazódik be, amelyben a felavatott tag is részt vesz. Egy elore megírt forgatókönyv alapján adják elo eloször a darabot és vonják be az új résztvevoket késobb. A fogadalom után számos kérdést tesznek fel az új tagnak, mintegy vizsgáztatva ot.39 Minden esetben ezek a szövegek, a kérdések típusa és sorrendje szinte teljesen megegyezo a mormonok és a szabadkomuvesek között. A darabok során különféle segédeszközöket is használnak: a mormon rituálék gyakori eszköze a fakalapács, ami a szabadkomuvesek legosibb szerszáma, a nagymesteri hatalom jelképe, minden tevékenység kezdetét és végét jelzi. A fentiek alapján látható, hogy a szabadkomuvesek és a mormonok között számos területen hasonlóság található: szerkezeti felépítésükben, rituáléikban, szimbólumaikban. A két csoport két különbözo, ám lényegileg azonos magyarázattal szolgál: mindketten a sajátjukat tartják az igazinak és eredetinek, ami alapján az idobeli elsodlegesség és a szerkezeti teljesség a dönto. A mormon irodalomban számtalan tanulmány foglalkozik a templomi rituálék és szimbólumok párhuzamának kérdésével. Maga Joseph Smith próféta azt állította, hogy a mormonok által gyakorolt rituálékat eloször Salamon Király templomában használták, ahol késobb a szabadkomuvesek elsajátították azokat. Az idok folyamán azonban bizonyos részek kimaradtak, mások módosultak, így gyakorlatilag a mormonok színrelépésekor csak töredékei maradtak fenn az eredeti rendszernek. Mivel a mormonok magukat tartják a modern idokben a kereszténység letéteményeseinek, hitük szerint az o rituáléik alkotják az eredeti keresztény rendszert. Erre szerintük az is bizonyítékként szolgál, hogy a templomi beavatásokat, szimbólumokat meghatározó információt látomások útján kapta Smith. Lényegében minden mormon szerzo a próféta nyilatkozatára támaszkodik a kérdés elemzésekor, és teljes mértékben elfogadják Smith szavainak hitelességét.40 A szabadkomuvesek a mormonokat a rituálék kölcsönzésével vádolva úgy érvelnek, hogy a "szentek" azokat késobb kiegészítve jutottak a jelenlegi összetett rendszerhez.41 Véleményünk szerint a történelmi kapcsolatokat figyelembe véve, a kölcsönzés irányát tekintve - idorendiséget és nem hitet követve - megállapítható, hogy a Mormon Egyház alapítója, Joseph Smith, (majd késobbi elnöke, Brigham Young) vette át és olvasztotta egybe saját hitével a szabadkomuves elemeket, amelyeket akkor már kikristályosodott, állandó formában gyakoroltak a páholyok tagjai. Egy Sandra Tanner által közölt dokumentum alapján azt is tudjuk, hogy az elso mormon templomban, amit Kirtlandban (Ohio állam) avattak fel az 1830-as évek elején, nyoma sem volt különleges szimbólumoknak, jeleknek, rituáléknak. A belépés nem volt korlátozva, bárki megtekinthette a templomot és részt vehetett az ottani eseményeken. Az istentiszteletet, ami mindig nyilvánosan zajlott, a földszinten tartották, míg az emelet adott helyet az irodáknak és a tanteremnek. A legelso alkalom, amikor a "szentek" rituálét tartottak, 1842. május 4-én volt, hat héttel azután, hogy Smith a szabadkomuves-páholy tagja lett. Az elso mormon felszentelési rituálét helyileg Smith szabadkomuves-páholyában tartották, nem a mormon templomban. A mormon McGavin szerint már 1841. január 19-én Smith-t látomás kerítette hatalmába, melyben a templom szerkezete, különbözo templomi rituálék formái, jelentésük, stb. feltárult a próféta elott, ám nyomtatásban mindez csak Smith halála után jelent meg. Ezek a rituálék, szimbólumok, öltözékek, stb. teljes formájukban azonban csak Brigham Young elnöksége idején (1846-1877) - aki szintén tagja volt a szabadkomuves-páholynak - számos látomás eredményeként fejlodtek ki, évekkel Smith halála után. Ezek alapján bizonyítottnak tekintheto, hogy a párhuzamos elemek kölcsönzéssel kerültek a Mormon Egyházba a szabadkomuves-páholyokból, és ezt a tényt csak a Mormon Egyház hívoi kérdojelezhetik meg hitük tanítása alapján. 1. A szabadkomuvesek eredetérol és történetérol többek között lásd: [n.n.]: A szabadkomuvesség lényege, alapelvei, történeti fejlodése, szervezete és feladatai. Budapest, 1888.; Ankerberg, John - Weldon, John: The Secret Teachings of the Masonic Lodge. Chicago, 1990.; Knoop, Douglas - Jones, G.P.: The Genesis of Freemasonry: An Account of the Rise and Development of Freemasonry in Its Operative, Accepted and Early Speculative Phases. Manchester, 1947.; "S.": A szabadkomüvesi szimbolumok magyarázata. Budapest, 1915.; Thorn, Richard P.: The Boy Who Cried Wolf: The Book that Breaks Masonic Silence. New York, 1994.; L. Nagy Zsuzsa: Szabadkomuvesek. Bp., 1988.; Uo.: Szabadkomuvesség a XX. században. Bp., 1977. 2. Franklinnak a haladás jelszavával végzett tevékenysége összekapcsolódott egyfajta angolszász felsobbrenduség tudattal is. "Miért kellene Pennsylvanianak, amit az angolok alapítottak, idegenek gyarmatává válnia, akik hamarosan oly sokan lesznek, hogy ok németesítenek el bennünket ahelyett, hogy mi angolosítanánk el oket?" Lásd: Dinnerstein, Leonard - Nichols, Roger - Reimers, David: Natives and Strangers: Ethnic Groups and the Building of America. New York, 1979. 23. 3.Vaughn, William Preston: The Antimasonic Party in the US, 1826-43. Lexington, KT, 1983. 10. (a továbbiakban: Vaughn). 4. Szabadkomuves amerikai elnökök voltak: George Washington, James Monroe, Andrew Jackson, James Polk, James Buchanan, Andrew Johnson, James Garfield, William McKinley, Theodore Roosevelt, William Taft, Warren Harding, Franklin Roosevelt, Harry Truman, Gerald Ford. Lásd: Clausen, Henry C.: Masons Who Helped to Shape our Nation. San Diego, CA, 1976. 5. Demott, Bobby J.: Freemasonry in American Culture and Society. New York, 1986. (a továbbiakban: Demott) 6. Dumenil, Lynn: Freemasonry and American Culture, 1880-1930. Princeton, NJ, 1984. 4. 7.Vaughn 11-13. 8. Harris, Jack: Freemasonry: The Invisible Cult in our Midst. Springdale, PA, 1983. (a továbbiakban: Harris) 9. A könyv szerzoje Rev. Charles Finney és címe: The Character, Claims and Practical Workings of Freemasonry. [é.n.] 10. Harris 114. 11. A párt a keleti partvidéken érte el a legnagyobb sikereket, népszerusége Vermont államban volt a legnagyobb. Vonzáskörébe nemcsak szabadkomuves-ellenes választók tartoztak, hanem a konzervatív jellegu párt politikai meggyozodését elfogadó szélesebb tábor. 12. A mormon vallásról és annak történetérol átfogó muvek többek között: Decker, Edward: Complete Handbook on Mormonism. Eugene, OR, 1995. (a továbbiakban: Decker); Gottlieb, Robert - Wiley, Peter: America's Saints: The Rise of Mormon Power. New York, 1986.; Leone, Mark: The Roots of Modern Mormonism. Cambridge, 1979.; Martin, Walter: The Maze of Mormonism. Ventura, CA, 1978.; O'Dea, Thomas: The Mormons. Chicago, 1957.; Tanner, Jerald - Tanner, Sandra: The Changing World of Mormonism. Chicago, 1981.; Zala Tamás: Az aranytáblák népe: a mormonok. Budapest, 1985. (a továbbiakban: Zala) 13. A látóko a hiedelem szerint egy olyan varázsko, amely tulajdonosát különleges hatalommal ruházza fel: a ko jelzi, hogy hol található arany vagy kincs a föld mélyében. A két kristály, amit Joseph Smith a Mormon Könyvének fordításakor használt, szintén ilyen ko volt. 14. A Mormon Könyve az amerikai kontinenst is bibliai kontextusba helyezi, többek között leírva az észak-amerikai terület benépesülését, történelmét; magyarázatot ad az indiánok és feketék eredetére, korabeli megítélésüket igazolva. Ezen a könyvön kívül a magyarra még nem fordított Értékes gyöngyszem és a Tanítás és szövetségek könyve tartozik a Mormon Egyház alapdokumentumai közé.(A címeket Zala Tamás fordításában közlöm.) 15. Az említett helyek csak a legfontosabbak az egyház története szempontjából, de a mormonok számos más helyen is megtelpedtek átmenetileg vándorlásuk során. 16. McGavin, E. Cecil: Mormonism and Masonry. Salt Lake City, 1956. 8. (a továbbiakban: McGavin) 17. Széttárta karját, és azt mondta: "Oh, Uram, Istenem, hát senki sem segít az özvegy fián?" (Harris 1986. 115.) 18. A gyilkosságot követo vizsgálat ebben az esetben is eredménytelen volt. 19. Arrington, Leonard J. - Bitton, Davis: The Mormon Experience: A History of the Latter-day Saints. New York, 1979. 68. 20. Whalen, William: The Latter-day Saints in the Modern Day World. Notre Dame, IN, 1967. 198-201. (a továbbiakban: Whalen) 21. Több helyen elit klubként definiálják a szövetség formáját. 22. A vallás jelenléte a páholyokban már a középkorban megtalálható, amikor általában Benedek-rendi papok és szerzetesek minden építés megkezdésekor és befejezésekor ájtatosságot tartottak az építomestereknek. Az ájtatosság helye az építkezés mellett felállított kis épület volt, ahol az építkezés során a mesterek a szerszámokat tartották, dolgoztak, és a tanoncokat képezték. Ezek az épületek a késobbi szabadkomuves templomok osei. 23. A világ néhány országában - mint például Franciaországban - már eltunt a Biblia, de az amerikai területeken megtartották. 24. Az alábbi gondolat volt az egyik fo érv a többnejuség és a nagymértéku téríto munka gyakorlására: a számtalan mormon léleknek minél több emberi testre van szüksége, hogy továbbfejlodve isteni szintre juthasson, majd a világegyetem újabb és újabb bolygóját uralva téríthessen a mormon hitre. 25. A tagdíj magas összege behatárolja a potenciális tagság körét: csak közép- vagy felsoosztálybeli tagok tudnak csatlakozni a páholyokhoz, ami további jele egyfajta diszkriminációnak és elitizmusnak. 26. A tagfelvételi ceremóniát a Mormon Egyház felszentelésnek, a szabadkomuvesek felavatásnak hívják. Az egyszeruség kedvéért továbbra is a mormon terminust használjuk. 27. Ez az oka annak, hogy kevés forrás és leírás áll rendelkezésünkre, és azok is általában korábbi tagok elbeszélésein, nem pedig szakemberek megfigyelésein alapulnak. Ennek eredményeként sajnos számos esetben a források szemelvények, nem teljes leírásai a rituálék folyamatainak, valamint a különbözo szerzok esetenként különféle interpretációval szolgálnak. Az általunk használt muvek közül Decker, Whalen, McGavin, Harris, Tanner és Demott érintik ezt a területet több-kevesebb részletességgel, és ezen munkák alapján kíséreljük meg felhívni a figyelmet néhány további hasonlóságra. 28. A Mormon Egyház gyakorlata szerint minden templom megnyitása után két hétig nyitott a külvilág számára, szervezett formában mindenkit végigvezetnek a templomon, és bemutatják azt a látogatóknak. Két hét után azonban bezárják a kapukat, csak ceremónia alkalmával nyitják ki azokat; akkor is csak az adott alkalomra szóló ajánlással (recommend) rendelkezo, már felszentelt mormon léphet be, és vehet részt a ceremóniában. Ezt az ajánlást mindenki a felette álló vezetotol kérheti, akinek meg kell bizonyosodnia arról, hogy a kérelmezo testvér méltó a templomba való bebocsáttatásra, vagyis kiváló vallási életet kell élnie (az egyház aktív tagja, a hitet megfeleloen gyakorolja, az adót rendszeresen fizeti). 29. Lásd: Polsen, Richard: The Pure Experience of Order. Albuquerque, 1982. Ebben a könyvben a mormon folklórt és annak szimbólumait tanulmányozza a szerzo. 30. A szabadkomuveseknél a vízszintméro is az egyenesség jele: a tagok egyenlo jogait és kötelességeit jelzi, ami a szövetség erejének az alapja, csakúgy, mint a vízszint, amely az épület szilárdságának a biztosítéka. 31. A derékszög szabadkomuves használata ehhez a fogadalomhoz kapcsolódik. A pontos munka szimbólumaként a behatároltságot is kifejezi: a cselekedeteknek határt kell szabni, a kijelölt helyes erkölcsi útról nem szabad letérni. 32. Habár a szabadkomuvesekétol eltéro gyakorlat, meg kell említeni a szent alsónemu viseletét, amit a felszentelt tagnak mindig viselnie kell. Ezt a ruhadarabot minden mormon felszentelésekor az új névvel együtt kapja meg. A ruhán, ami rövid ujjú és szárú overallhoz hasonlít leginkább, a legfontosabb szervek fölé szimbólumokat hímeznek, melyek szent védelmet adnak, mintegy pajzsként védve a testet a külvilágtól. 33. Decker szerint a fügefalevelek Ádám és Éva elso viseletét jelzik. 34. A szabadkomuvesek által használt kötény fehér bárányborbol készült: a fehér szín a munka tisztaságát, a bor a munka tartósságát jelezte. Források szerint ez a legrégebbi ruhadarab, bár az elso feljegyzés a köto ünnepi viseletként való használatáról 1723-ból való. A kötény kiegészítoje egy pár fehér kesztyu, ami a fizikai és lelki tisztaság megorzését teszi lehetové. 35. Általános gyakorlat volt, hogy a noket esküvojük alkalmával szentelték fel, és férjüktol titkos nevet kaptak, amit nem árulhattak el senkinek. Ennek a gyakorlati jelentosége az volt, hogy a férj halálakor titkos nevén szólította maga mellé feleségét, akit istennoként az új életben örök társául választott. Ez a doktrína a többnejuség idején volt igen fontos, hiszen minden férfi csak az egyik feleségét vihette magával a túlvilágra, akinek a kiléte ilyen formán titok maradt a többiek elott. 36. Az isteni üdvterv lényegében a már korábban leírt örök fejlodés megfeleloje, melynek eredményeképpen minden férfi istenként üdvözülhet, és feleségét magával viheti istennoként a bolygójára. 37. A szabadkomuveseknél fekete kamrának hívják a várakozásra kijelölt helyet, ami a tagság elotti lelki sötétséget jelképezi. Itt a jelentkezo elgondolkozik azon, miért keresi a szervezeti tagságot, vagyis a világosságot, hiszen a felavatás utazás a sötétségbol a gyenge fényen keresztül a teljes világosságba. 38. A mormon jel különbözik a már korábban említett szabadkomuves kiáltástól. Szövege szabad fordításban: "Oh Uram, halld meg az ajkamat elhagyó szavakat!" (Whalen 1967. 182.) 39. Ezeknek a legrészletesebb leírását Harris könyve tartalmazza. 40. A mormon nézetrol többek között lásd: McGavin; Whalen; McConkie, Bruce: Mormon Doctrine - A Compendiom of the Gospel. Salt Lake City, 1966.; Nibley, Hugh: What is a Temple? Provoo, 1968. 41. Ebben a kérdésben talán a legátfogóbb szabadkomuves munka: Godwin, S. H.: Mormonism and Masonry - A Utah Point of View. Utah: Grand Lodge, F. And A. M., 1961. Forrás: A mormonok és szabadkőművesek rövid kapcsolata az Egyesült Államokban a 19. század közepén AU: Annus Irén DT: tanulmány PD: 1996 SO: AETAS, 1996. 1. szám SO: URL: http://www.lib.jgytf.u-szeged.hu/aetas/ KW: mormon vallás KW: szabadkőművesség KW: Amerikai Egyesült Államok történelme, 19. sz. KW: Joseph Smith http://www.lib.jgytf.u-szeged.hu/aetas/1996_1/annus.htm kép forrás: Mormon Yok Olan Halkina Veda Eder http://www.mormonum.org/pictures/mormon.jpg