Forrás: írásunk megjelent a Sansz ("Az alapítványok alaplapja") 2005/9.lapszámában. 

Százharmincöt éves a szegedi szabadkőművesség

Nem titkos, csak zártkörű civilszervezet

Talán kevesen tudják a Tisza-partján, hogy a szegedi szabadkőműves páholy a város legrégebbi és ma is működő civil szervezete. Százharmincöt évvel ezelőtt, 1870. május 29-én hozták létre, és a német nyelvű alapító oklevél szerint elsősorban a közművelődés színvonalának emelésére, emberbaráti célok támogatására. Amikor a filantrópia szolgálatában elkezdték a tevékenységüket, bizonyára nem sejtették, hogy milyen viszontagságos sorsuk lesz. Először 1920-ban, majd 1950-ben tiltották be működésüket a többi országos civil egylet sorsához hasonlóan. Csak az 1990-es rendszerváltás után született újjá mozgalmuk és a közhiedelemmel ellentétben, nem titkosan, csak zátkörűen működnek. Ezt a tulajdonságot a jövőben is szeretnék megtartani, hiszen a társadalmi betegségek gyógyítását tartják szem előtt. Tagjaik között mindig voltak hírességek, előkelőségek, mint az író Móra Ferenc, vagy később az Európa szerte ismert ornitológus dr. Bereck Péter, a szegedi sebészet iskolamestere, dr. Petri Gábor professzor, a legendás szállodatulajdonos Kass János, az elismert muzeológus Csongor Győző – a rendszerváltás után ő a szegedi civil szervezet főmestere – a termálvizek felfedezője Patzauer Dezső. Mivel a szabadkőművesek körül sokféle mítosz kering, ezért is látjuk érdemesnek, hogy közreadjuk az egyik legnagyobb vidéki szervezet hiteles történetét. Abban a reményben tesszük, hogy bizonyára kiderül, a szegedi páholy kezdetétől fogva a civil mozgalom egyik motorja.

---------------------------------------------------------------------------

Aranykorszaknak nevezik az 1920-ig tartó időszakukat, mert létszámban gyorsan gyarapodtak, anyagilag megerősödtek, és olyan karitatív tevékenységet fejtettek ki, amire hálával gondol az utókor. Ott bábáskodtak a 19. században az óvodák megalakulásánál. A tiszai nagyárvíz 1789-ben Szegedet romba döntötte. Ekkor a szabadkőművesek az újjáépítéshez adománygyűjtésbe kezdtek egész Európában, felhasználva a nemzetközi kapcsolatokat is. Segítették a testi fogyatékosokat, számos jótékonysági egylet megszületésében közreműködtek. Már száz évvel ezelőtt javasolták a hajléktalanok menhelyének kialakítását. Felépítették az Árpád nevelőotthont az árva gyermekeknek, ami ma is működik. Támogatták a világhírű Somogyi-könyvtár állományának gyarapítását, az önkéntes tűzoltó egylet létrehozását. Rákóczinak, Kossuthnak szobrot emeltettek.

Az 1820-as országos tiltó határozat visszavetette a szabadkőművesek mozgalmát. Ám a tiltás ellenére a Rotary Klub 1928-as megalakulása után, annak keretében legálisan működtek. A Rotary szervezetet 1905-ben Chicagoban a szabadkőművesek hozták létre, akik így hidalták át azt a páholy regulát, miszerint tilos az üzleti ügyekről tárgyalni. A világszerte gomba módra szaporodó rotarysokat részben a szabadkőművesek irányították több országban. Magyarországon 1990-ben alakultak újjá a Rotary klubok, de már semmi közük a szabadkőművesekhez, közösek azonban a karitatív célok. Egyébként ezeket a klubokat Magyarországon 1941-ben tiltották be.

A szabadkőműveseknek volt egy rövid kárász élete 1946 és ’50 között, amikor a pénztelenség miatt, főleg a kultúra felvirágoztatásán fáradoztak, és kevesebb eredményt tudtak elérni a mecenatúrában. A kommunista hatalom 1950-ben beszüntette tevékenységüket, szegedi székházukat elkobozta, majd ott alakították ki az MSZMP helyi központját.

Negyven éves szünet után az újrakezdés dátuma 1994. Ma is elég szegény anyagilag a szabadkőműves mozgalom, azonban a Tisza-partiak jelentős szerepet vállalnak a székelyföldi és a vajdasági szervezet újraélesztésében, amelyek a kisebbségben elő magyarság fontos intézményei lehetnek. Természetesen a mai ínséges anyagi helyzet ennek a civil csoportnak is behatárolja a munkáját, de ennek ellenére gőzerővel folytatják a 19, században megkezdett karitatív tevékenységet.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Mi a szabadkőművesség?

A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy Alkotmányának I. alaptörvénye így fogalmaz: “A szabadkőművesség filozofikus, filantropikus és progresszív intézmény. Célja a közerkölcsiség, művelődés és felebaráti szeretet terjesztése és a jótékonyság gyakorlása.

A szabadkőművesség kizár köréből minden politikai és vallási kérdést, és tagjait a haza törvényeinek tiszteletben tartására kötelezi.”

A szabadkőművesség az egyik legősibb világi testvériség. Olyan férfiak társasága, akik elkötelezettek az erkölcsi és lelki értékek iránt. Tagjai rituális cselekményeken és legendákon keresztül ismerkednek meg a testvériség értékeivel, az önnevelés kötelezettségével és humánumával.

----------------------------------------------------------------------------------------------

Mi a páholy?

Így hívják azt a helyiséget vagy épületet, ahol a szabadkőműves testvérek összejönnek, másrészt így hívják a szabadkőművesség “alapegységét”, a rendszeresen összejövő testvérek csoportját.

Minden szabadkőművesnek tartoznia kell egy páholyhoz.

A páholy élén választott vezető, a főmester áll. Egy-egy ország páholyai alkotják a nagypáholyt. Ennek vezetője a nagymester. A szabadkőművességnek nincs hierarchiája, világszervezete. Egyetlen összetartó ereje a spontaneitás, melynek alapja az azonos humanista értékrend.

A páholyösszejöveteleket ünnepélyes nyitó- és zárókonferencia fogja közre. Az összejövetel végén a testvérek oldott légkörben zajló egyszerű étkezésre gyűlnek össze.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Szerző: Halász Miklós