1993. május 25.

Az erdélyi reformáció a XVI. században

A történeti háttér, a vallásháborúk dúlta Európa képének felvázolása után az 1541. évet követő időszak Erdélyének politikai, társadalmi és vallási viszonyait írta le. Az országrész humanista kultúrája, szabad szelleme egyaránt nyugodott a külfölddel fennálló élénk szellemi kapcsolatokon és az erdélyi társadalom szervezetének nem-feudális vonásain. A reformált egyházak Erdélyben hamar teret nyernek, a század közepére a lakosságnak csak 25 százaléka katolikus, az országrésznek katolikus püspöke sincsen.

Az 1568. január 6. és 13. között tartott tordai országgyőlésen kimondják, hogy a hit a lelkiismeret dolga, szervezeti kérdésekben pedig erősen laicizálják az egyházakat. Ezzel elismerik a négy nagy felekezet egyenjogúságát és biztosítják e vallások szabad gyakorlását. Igaz, hozzáfőzik, hogy a vallás dolgában tovább újítani nem szabad. Ez az utolsó záradék veti börtönbe, viszi halálra Dávid Ferencet. 1623 után a zsidó vallást is szabadon lehet gyakorolni, a megkülönböztető jelek kötelező viselését megszüntetik. Erdély még az anabaptistákat is befogadja.

A királyi Magyarországon ennek a példamutató, a korabeli Európában egyedülálló liberalizmusnak a hatása ellentmondásos. Maga Pázmány szívesen látta volna itt is a tordai törvényeket, végül mégis a cuius regio eius religio elve vált uralkodóvá.

Vissza