1998. december 15.

Martin Buber Emlékezete

A német nyelvterületen született, filozófiát, irodalom- és művészettörténetet tanult, az Ószövetség német fordításáról is ismert haszid vallásfilozófus Buber szerint a régi korok alapelveit egy megváltozott helyzetben újra kell gondolni-értelmezni, hogy jelentéstartalmuk változatlan s érvényes maradjon. 1938-tól Jeruzsálemben él haláláig (1965). Hitte a zsidóság kiválasztottságát, de nem követte a vallási hagyományt. Izraelt zsidó-arab államként szerette volna látni, s keresztény teológusokkal is szívesen folytatott párbeszédet. Az előadó magyarázata szerint Isten elvesztésének traumája korunk feldolgozatlan gyászélménye, s Jóbhoz hasonlóan sokunk Istenét sem saját létezésében, sem a világban nem találja. A tudományos megismeréshez szubjektum-objektumra osztott világból az Én magát kivonta, s így érték nélküli valósággal találja szemben magát, s maga is csak tárgy lesz: az Én-Te viszony Én-Az kapcsolattá változik. De az, aki csak Az-zal él, nem Ember. De "ha a valóságos világot szeretjük, mely azt akarja, szeressük minden borzalmával együtt, akkor kezünk találkozik azzal a kézzel, amely a világot tartja".

Vissza