2004. 11. 19.

A Kozmosz (sic!) evolúciója

            Az egyetemes szellemtörténetnek van jó néhány nagyhatású – mármint a Kozmosz fejlődésére nagy hatást gyakorló – eleme. Ide sorolom Hegel dialektikáját, Kant tiszta ész kritikáját Darwin evolúcióelméletét, Freud pszichoanalízisét, Einsten relativitáselméletét és bizonyára van még néhány. Ami az én személyes „szellemtörténetemet” illeti, három ilyen dolog van: Arisztoteles logikája, Neuman János játékelmélete, a kevert stratégiák elmélete és Ken Wilber Kozmosz evolúciója. Itt hívnám fel a figyelmet, hogy a Kozmosz – nagy K-val – nem azonos a kozmosszal, kis k-val. Ez Wilber kiindulási pontja. A Kozmosz négy részből áll: kozmosz (fizioszféra), biosz (bioszféra), psziché (nooszféra) és theosz (teoszféra, Isten birodalma.) Vizsgálódásának tárgya tehát az egész Kozmosz, szemben például azzal a materialista felfogással, ami a kozmoszt állítja előtérbe és hozzá képest határozza meg a többit.

            Ez utóbbiról szeretnénk most beszélni. A téma szorosan kapcsolódik az én korábbi rajzolatomhoz, ami Isten kereséséről szólt, valamint Kassai Farkas Ákos szerotonimról, és Balázs Zoltán paradigmaváltásról tartott rajzolatához.

            Ken Wilber eredetileg 20 alapelvet állapított mg, amelyek érvényesek a Kozmosz evolúciójára, annak minden tartományára, a fizioszférától a bioszférán, majd az elmén (nooszféra) át az isteni tartományra, illetőleg ezeknek kialakulására, fejlődésére, egy szóval evolúcjára. Ezekből csak a legalapvetőbbeket ismertetjük.

1.      alapelv:  A valóság részegészekből, ún. holonokból áll. (Koestler).

Például: atom-molekula-sejt-szervezet.

Az első alapelv szerint tehát a valóság nem dolgokból és folyamatokból áll, nem részekből vagy egészekből, hanem részegészekből, más néven holonból. A többi alapelv tehát azt vizsgálja, hogy ami a holonokban közös, mik azok, amik minden holonra igazak.

            2. alapelv: A holon cselekvőképességgel és a részvétel képességével rendelkezik. A holon mint egész képes cselekedni, és mint rész képes részt venni annak a holonnak a működésében, amelynek a része. Ezek a holon horizontális képességei. A holon vertikális képességei a felbomlás és az önmeghaladás képességei. Ez azt jelenti, hogy a holon  képes alacsonyabb szintre (felbomlás) illetve magasabb szintre (önmeghaladás) kerülni. Ezek a tulajdonságok képezik az evolúció motorját, hogy az önmeghaladás hogyan történik, senki nem tudja pontosan, a darwinizmus csak a szelekciót (felbomlást) magyarázza meg kielégítően.

3.      alapelv: A holonok keletkeznek

A Kozmosz az állandó önmeghaladás és keletkezés színtere. A keletkezés hogyan történik? A régi elméletek szerint ez a véletlen műve. A jól ismert példa az ezer majom esete, akik véletlenszerűen gépelve, előbb-utóbb leírnak egy Shakespeare drámát. De az ősrobbanás elmélete cáfolja ezt. Egyszerűen a majmoknak nincs erre elég idejük. Becslések szerint a Kozmosz ötmilliárd éves. Ötmilliárd év alatt egy enzim sem tud véletlenszerűen létrejönni. Más elméletek szerint léteznek az ún. végső kategóriák, vagyis olyan fogalmak, amelyek nélkül egyáltalán nem tudnánk gondolkodni. Whitehad szerint csupán három ilyen van: teremtőerő, egy, sok vagy Wilber egyszerűsítése után: teremtőerő és holon. A teremtőerő származása pedig a Szellemtől vagy a buddhista terminológiával az Ürességből vezethető le, amely természetesen szintén végső kategória. Az Üresség nem ruházható fel tulajdonságokkal, de nem is tehetetlen és mozdíthatatlan, hisz maga a megnyilvánult világ keletkezik általa. Hogy jobban megértsem, én az Ürességet a Mindenség szóval szoktam helyettesíteni. Ezek informatikailag ekvivalensek. Egy nagy darab kőtömb az semmi, vagy benne van a világ összes lehetséges szobra?

4.      alapelv: Holarchia

A holonok holarchikusan jönnek létre. A holarchia a hierarchia pontosabb megnevezése, hiányzik belőle a zssarnoki mellékzönge. A holarchizáció az egyre nagyobb egészek létrehozásának és az előzőek beépítésének folyamata.

Holerarhiapéldák: részecskék – atomok – sejtek – szervezetek – betűk – szavak mondatok – bekezdések

5.      alapelv:  Az előző négy szintézise

A Kozmosz felfelé is lefelé is holonokból áll. Minden holon négy alapvető képességel rendelkezik: cselekvőképesség és részvétel, önmeghaladás és felbomlás. Állandóan új holonok keletkeznek, mégpedig holarchikusan.

Ezekből az ötödik alapelv: Minden keletkező holon meghaladja, egyben megőrzi elődeit.

A Kozmosz négy sarka

Wilber szerint a holonoknak négy aspektusuk van, egy holon négy nézőpontból szemlélhető, négy tartomány van, amelyek egyes pontjai megfeleltethetők egymásnak.

Ez a négy tartomány a következő: belső egyéni, külső egyéni, belső közösségi, külső közösségi.

A legegyszerűbb ezt egy példán megvilágítani:

Vegyünk egy gondolatholont: Eszembe jut, hogy le kéne mennem a sarki boltba. Amikor ez eszembe villan, magát a megjelenő gondolatot tapasztalom meg. Ez tehát a belső egyéni tartomány. A gondolatot különböző agyi, bioelektromos történések kísérik. Ez a külső egyéni tartomány. A gondolatnak semmi értelme nem lenne annak kulturális háttere nélkül, amelyben a sarki bolt egyáltalán értelmezhető. Ezt tehát a belső közös tartomány. Maga a sarki bolt, annak működése pedig a külső közösségi tartomány.

            A különbségek pontosabb megvilágítására legyen itt egy másik példa, az agy és az elme példája. Az agy, ami a külső egyéni tartományba tartozik, annak szerkezete és annak működése érzékszerveinkkel és műszereinkkel teljes mértékben megfigyelhető. Az elme, ami a belső egyéni tartományba tartozik, tehát, hogy én mit gondolok, a gondolkodási mechanizmusom hogy működik, ez egyáltalán nem megfigyelhető. Ahhoz, hogy megismerjük, kommunikációra, pl. beszédre van szükség, plusz a beszéd interpretációjára, értelmezésére is. Ettől persze az elme ugyanígy létező valóság.

            A Kozmosz négy sarkának egy másik interpretációja a nagy hármasság. Ilyenkor a kommunikáció, a nyelv szempontjából vizsgáljuk a kérdést. A külső egyénit és közösségit összevonjuk és, amikor erről beszélünk az „Az nyelvet” használjuk az „Az világban” mozgunk. A „Belső egyéni” tartomány az „Én-világ”, a belső-közösségi tartomány pedig a „Mi világ.”

            Az ezekhez való hozzáállás határozza meg a szellemtörténet egyes szakaszait. A mágikus-misztikus világkép egyáltalán nem különbözteti meg a fenti 3 világot. A modernizmus (renaissence, felvilágosodás) szétválasztja ugyan a 3 világot, de csak az Az világra figyel (racionalizmus). A posztmodern világkép ismeri el mind a három világot (paradigmaváltás).      

Forgács Tamás