SZABADKŐMŰVESSÉG A szabadkőműves páholy ülésének
elején egy négyszög alakú szőnyeget terítenek a földre -- a mozaikpadlóra,
(amelynek váltakozó fekete-fehér) kockakövei a két kozmikus princípium:
pozitivitás és negativitás egymást kiegészítő jellegét jelképezik). A
szőnyeget, amelyet úgy hívnak: a Tabló, a munkák befejezésekor az előzőhöz
hasonló rituálé keretében szedik fel. Eredetileg a Tablót minden ülés
alkalmával leterítették a földre, majd a végén eltüntették. Minden
szabadkőműves szint elhozza magával saját külön tablóját, de itt most csak
a kőművesség alapító beavatási gyűlését tárgyaljuk, amely egyébiránt a
Szervezet teljes szimbolikáját, a testület mindhárom szintjét magában
foglalja. Ez a három szint: az Inas, a Segéd és a Mester. A Tabló, amely
elrendezett diagramban gyűjti egybe a szintek sajátos szimbolikáját,
konkrét összefoglalót ad a testvéreknek: a kőműves ezoterizmus egész
panorámáját. Íme, néhány példa a Segéd és az Inas tablója közötti különbség
szemléltetésére. Mivel az elrendezés ugyanaz, a gránátalmákat, melyek az
Inas szintjén a J és B oszlopot koronázták, most
gömbök helyettesítik; a Salamon templomába vezető három lépés helyett
itt ötöt találunk (egyes tablókon hetet);
megjelenik a Lángoló Csillag szimbóluma, közepén G betűvel megjelölve; a
három ablak kifelé nyílik; valamint megfigyelhetjük a csúcsos kocka alakú
követ. A Segéd tablóján módszeresen összegyűjtve megtaláljuk a kőműves
munkájának összes szimbólumát: a szerszámokat. Ezek segítségével -- ha
magát beavatás-szerűen munkálja meg velük -- a Kőműves fokozatosan képessé
válik arra, hogy olyan kő legyen belőle, amely már nem durva, hanem
be tud illeszkedni az emberi és kozmikus világ készülő nagy Épületébe,
melyet itt, a földi világban kell létrehozni. Hagyományosan a spekulatív
szabadkőművesség a középkor cselekvő kőműveseinek leszármazottjaként tart"
ja számon magát, vagyis a katedrálisépítők beavatott
örököseként.
A
szabadkőművesség valóban alapvető szimbólumai, melyeket az
építőművészettől kölcsönzött, a pszichikus és spirituális önmegvalósítás
alapjai lehetnek. Érdemes felsorolni őket: kalapács és véső, az inas
szerszámai (aki ezek segítségével megmunkálja a nyers követ); a
szögmérő és az iránytó; a vízszintező és a függőón; a vonalzó. Ami a
csúcsos kocka alakú követ illeti, szerkezetének szimbolikája összecseng a
valódi építészet arányaival: a négyes (a négy hagyományos elem: Levegő,
Víz, Tűz, Föld) fölött áll az isteni hármas; és felfedezhetjük a
kvintesszencia egyik megjelenési formáját. A kvintesszencia: az alkimisták
ötödik eleme, amely az előző négy szintézisét alkotja. De az
építészeti szimbolikához kapcsolódik a bibliai örökség is: a Templom.
Salamon temploma, melyhez a kifaragandó lépcsőfokok vezetnek. A két oszlop
J (Jachin) és B (Boaz vagy Bohaz), a férfi és a női elemek, a hagyomány
szerint ezek álltak Salamon templomának bejáratánál. Minden nyugati
szabadkőműves templomban képekkel díszítették őket: úgy jelennek meg, mint
a világban szüntelenül szembekerülő két véglet (férfi és női, pozitív és
negatív pólus stb.) kitapintható jelképei. Küzdelem, szükségszerű szembenállás: a
mozaikpadló szimbolizmusa, amely -- mint már említettük -- a két kozmikus
princípium örökös szembekerülésének kikerülhetetlenségét jelképezi. A
Lángoló Csillagnak vagy a pentagrammának öt ága van; ez a jelkép talán a
pitagóreusokhoz nyúlik vissza, náluk a szent szám (ugyanúgy, mint a
szabadkőművesek társulatában) az ötös volt. Meg kell jegyezni, hogy a
Lángoló Csillag nyugatra néz: nem úgy kell-e tekintenünk, mint
androgün szimbólumot? Valójában a Lángoló Csillag, ami különféle
vallási tradíciókban vagy az Istenség maszkulin jellegéhez tartozik
(szoláris szimbolika), vagy az isteni Nőiséghez (a pentagrammáról Szűz
Máriára gondolhatunk), képviselhetné -- a két szélsőség tökéletes
kapcsolódásának ideális kifejeződéseként -- az egyesüléssé, egységgé vált
szembenállást. A G betűnek többféle jelentése is lehet: Gnózis
(Tudás), Isten (az angol God), geometria, generáció, ez
utóbbit minden téren valószínűsíti a pozitív és negatív, a J és B oszlop
összekapcsolódása.
A Tabló felső
részén láthatjuk a Napot és a Holdat: újra felleljük tehát, de magasabb
rendű szinten, a két princípium egymást kozmikusan kiegészítő jellegét.
Gondolhatunk itt a nap- és holdciklusoknak a Kőművességben játszott szerepére; ezek a
ciklusok az egész földi lét irányítói, természetesen a szoláris elem
túlsúlyával. A szabadkőművességet a maszkulin pólusú beavatások közé
sorolhatjuk; innen származnak azok a -- szabadkőműves vezetők által
különbözőképpen megoldott -- problémák, melyeket a nőknek a szabadkőműves
misztériumban való részvétele jelent.
Annak, hogy a két oszlopon (J és
B) a gránátalmákat két gömb váltja fel, kettős jelentése van:
szimbolizálhatja a szenvedélyeken való fokozatos felülkerekedést.
Ugyanakkor a két gömb közül az egyik földi, a másik égi, ily módon a
szabadkőműves tevékenység teljes tevékenységi körét lefedik.
A Tabló körül láthatjuk a
csipkézett bojtot: ez egy nyolcas alakban (lacs d'amour)
megcsomózott kötél. A szövetség láncát jelképezi, amely minden testvért
összeköt; azokat is, akik ma élnek a Föld bármelyik részén, és azokat is,
akik már eltávoztak az örökös Keletre, valamint az eljövendő
generációkat. A csomók, melyek alakja a végtelen matematikai jelét
formázza, vajon nem a kőművesmunka mindig befejezetlen jellegét, a
folytonos újrakezdés szükségességét szimbolizálják-e?
A Mester Tablója, egy rombuszokból (s
már nem négyzetekből) kirakott padlón, Hiram koporsóját ábrázolja[1]. A
koporsót a halotti lepel borítja, amit ezüst könnycseppek és latin kereszt
díszítenek. Látható még rajta hat emberi koponya, alattuk keresztbe tett
lábszárcsontokkal. A koporsó fejrésze -- rajta egy G betűvel díszített
háromszög -- nyugat felé néz, a lábrésze -- rajta az iránytű és a szögmérő
-- kelet felé; a Tabló bal oldala északnak, a jobb pedig délnek felel meg.
Sok hagyományban a nyugati irány a holtak birodalma. A kereszt
nyilvánvalóan valamiféle áldozat szimbóluma. A koporsó középső részén
található akácág jelenléte Hiram legendájára utal. Ez a legenda abból a
beavatási típusból való, ahol az új élet, a feltámadás szimbólumai
közvetlenül követik a halál jelképeit. Hiram, a hős, a beavatott, aki --
elfogadva személyiségének teljes feláldozását[2] -- ettől az eseménytől
egy felszabadult állapotig jut el, amelyben azért a személyiség feletti
célért cselekedhet, melyre hivatott.
A kereszt nem csak a temetkezéskor használt jelkép, hanem
hagyományosan a teljes emberi felszabadulásnak, a lét kettős
kiteljesedésének szimbóluma is; horizontálisan és vertikálisan, egyrészt a
négy fő irány szerint, másrészt a zenit-nadír tengely mentén. Ennek
megfelelően a szabadkőműves templom kapcsolatban van a világgal annak
teljes egészét tekintve, valamint a hat térbeli iránnyal. A koponya alá
helyezett lábszárcsontok hatszög alakúak. Szent András-keresztet
formáznak, az élet és a tökéletesség szimbólumát. A padló rombusz alakú
kockái pedig két háromszög, egy egyenes és egy fordított (az isteni és a
földi) összekapcsolódásai: arra utalnak, hogy a Feltámadás felülkerekedik
a valóság alsóbb és felsőbb szintjein.
[1] Hiram: nagy tehetségű művész,
bibliai személyiség, akiben a szabadkőművesség alapító mesterét ismeri
fel. Bizonyos mértékig Héphaisztosz és Daidalosz alakját idézi a görög
mitológiából. Salamon korának építésze, aki meghatározó
szerepet játszik a királyi palota és a
Jeruzsálemi Templom építésében. Miután fő műveit befejezte, eltűnt,
nincsenek róla történelmi adatok, de a legenda mítosszá alakította életét,
s főképp halálát; a szabadkőműves ceremónia pedig szimbolikus drámává transzportálta azt. (a ford.
megj.)
[2] Három tanítványa árulja el, s
okozza halálát (a ford. megj.).
----------------
Forrás:
ÖKOTÁJ – A
ZÖLDHÁLOZAT LAPJA
1996. 12-13. lapszám, — az "Elit"-ről
Kiadja a Kulturális Innovációs
Alapítvány Főszerkesztő: Zelnik József
Jean Chevalier-Alain
Gheerbrant: Dictionnaire des Symboles (Paris:
Seghers, 1973-1974.)
Fordította:
Maruszki Judit |
|
|