BENEDEK SZABOLCS:

Nevezetes névtelenek

Jászberényi József: A magyarországi szabadkõművesség története. Print X Budavár Kiadó, Budapest, 2005. 168 oldal, 4500 Ft

Abafi Lajos, Balassa József és Sumonyi Zoltán után Jászberényi József is megírta a magyarországi szabadkõművesség történetét. Négyõjük könyveiben megegyezõ vonások éppúgy találhatóak, mint olyan jellemzõk, amelyek külön-külön is érdekessé, fontossá teszik õket. A megegyezõ vonások közé sorolható például az, hogy mind a négy könyv kerüli a legendákat, valamint a szabadkõművesség eredetével kapcsolatos, olykor a fantasztikum világába sorolható hipotéziseket, és ezek ellenében a bizonyított tényekre igyekszik építeni - akkor is, ha a kutatást nagyban megnehezíti, hogy "titkos" társaság lévén nem mindig könnyű a hiteles dokumentumok föltárása avagy publikálása. Abafi és Balassa munkájának ugyanakkor manapság elsõsorban filológiai jelentõsége van: képet adnak arról, hogy megjelenésük idején (a XIX. század végén, illetve a XX. század elsõ felében) hogyan gondolkodtak a szabadkõművességrõl, és hogyan állt a szabadkõművesség történetének kutatása (Abafi például szabadon használhatta a Festetichek hatalmas dégi szabadkõműves levéltárát). A legutóbbi hazai szabadkõműves-történeti munkából pedig (Sumonyi Zoltán: Újrafeledett titok, 1998) szerzõjének írói vénája, anekdotizáló hajlama tűnik ki.

Ahogy könyvének (egyébként a jelenlegi magyar nagymester által jegyzett) elõszavából kiderül, Jászberényi József az újraindulásának 15. évfordulóját ünneplõ Magyarországi Symbolikus Nagypáholy fölkérésére írta meg a magyarországi szabadkõművesség történetének legfrissebb hazai összefoglalóját. Munkájának alapvetõen úttörõ momentuma az, hogy Jászberényi a magyarországi szabadkõművesség angol irányzatára fókuszált. A profán világ hajlamos egységes tömbként kezelni a szabadkõművességet, holott a "jó hírű, szabad férfiak társasága" több rendszerbe tagozódik. A két legnagyobb rendszer az angol és a francia (más terminusokkal élve: angolszász, illetve latin), melyek között a legnagyobb különbség (egyebek mellett) ott mutatkozik, hogy az angol ellenében 1877 óta a francia nem követeli meg tagjaitól az istenhitet, továbbá míg az angol szabadkõművesség alapvetõen spritiuális, önépítõ irányultságú, addig a francia rendszer élénk közéleti tevékenységet folytat(hat). Ugyanakkor - miként Jászberényi is megjegyzi - szigorúan értelmezve angol szempontból nem is tekinthetõk szabadkõművesnek az eredeti (istenhívõ és politikamentes) elvektõl eltérõ csoportosulások.

A hazai köztudatban elsõsorban a közéleti tevékenységükrõl ismert magyar szabadkõművesek (Kazinczy, Kossuth, Jászi és mások) élnek. Jászberényi viszont az angol irányultságú magyarországi szabadkõművesek történetét írta meg, azokra az évekre vonatkozóan is, amikor a világon páratlan módon a két nagy rendszer Magyarországon egyetlen nagypáholyban egyesült (1886-1919, illetve 1945-1950). "A türelmetlenül harcoló, a csendes társadalmi fejlõdést lassúnak tartó szabadkõművesek száma sokkal csekélyebb a "nevezetes névtelenek"-énél - szögezi le Jászberényi, majd hozzáteszi: - Mindenképpen ki kell emelni, hogy a magyar szabadkõművesek mindenkori többsége határozott, bölcs és megfontolt lépéseivel, kitartó "kalapácsütéseivel" sok esetben többet is tett a demokráciáért, a polgárosodásért és a keresztény-feudális állam létrejötte idején lerögzített, s a demokráciában is fundamentumnak tekinthetõ morális alapelvek és a spritiuális orientációk megmaradásáért. Ennek megfelelõen a magyar szabadkõművesség történetérõl szóló könyvnek elsõsorban róluk, a csendes többségrõl kell szólnia, hiszen õk jelentik a magyar szabadkõművesség fõsodrát."

A "nevezetes névtelenek" között olyan kiváló szabadkõműves személyiségeket ismerhetünk meg e könyv lapjain, akik kreativitása, karitatív tevékenysége, humanista gondolkodása ha nem is mindig szembetűnõen, de máig ható érvényességgel maradt ránk örökül. Jászberényi József az egyetlen ma is működõ szabadkõműves folyóirat, a Kelet fõszerkesztõjeként (e tekintetben pedig többek között Pók Lajos és Gion Nándor utódaként) biztos kézzel vezeti végig az olvasót az angol rendszerben használatos rítusok és szimbólumok világán éppúgy, mint a magyarországi szabadkõművesség elmúlt majdnem három évszázadának történetén. Informatív, olvasmányos és a profán világ számára rengeteg újdonságot hordozó szövegét ízléses, egyedi képanyag kíséri. Ez a küllemében és mondandójában egyaránt tartalmas kötet sokat lendíthet azon, hogy a hazai szabadkõművesség a téveszmék és a rágalmak ellenében végre elfoglalhassa az õt megilletõ helyet a magyar kultúra és a magyar társadalom történetében.

Forrás:

Élet és Irodalom
49. évfolyam, 46. szám

http://www.es.hu/up/printable.asp?channel=KRITIKA0546&article=2005-1120-2254-36WQAK