Forrás: Cash Flow XVI. évf. 2005. 1-2. szám

Lassan építkeznek

A NICOLAS CAGE FŐSZEREPLÉSÉVEL forgatott filmben egy mindenre elszánt  történészcsoport ered az Amerikai  Egyesült Államok alapításakor elrejtett mesés kincsek nyomába. A szabadkő- ' műves vonal a történethez oly módon kapcsolódik, hogy az USA alapítói állí­tólag a mozgalom tagjai voltak. Szigeti Csaba, a magyarországi Nagy Oriens szabadkőműves-nagypáholy egyik nagymestere azonban árnyalná ezt a kijelentést: annyi biztos, hogy az alapí­tó atyák között számos maszon (sza­badkőműves) volt, de aligha igaz, hogy ' az államalapítás kifejezetten szabadkő- ' műves szándékok szerint történt volna. '

Az Egyesült Államok megalapításá­nak legendájára akár még büszkék is le­hetnek a szabadkőművesek, nem úgy ar­ra a híresztelésre, miszerint részük volt Magyarország trianoni tragédiájában. A hazai politikai szélsőjobb által a hú­szas évek óta terjesztett váddal a rend­szerváltás után újra erőre kapó egyes csoportok a mai napig is élnek. Ha a hí­resztelés igaznak bizonyulna, az minden bizonnyal alapjaiban zúzná szét a rend­szerváltás után másfél évtizeddel még mindig csak szerveződő hazai páholyo­kat, azok “szellemi legitimációját".

Szigeti szerint a szabadkőművesség Trianon-felelősségének “mítosza" tipikus történelmi bűnbakképzés ered­ménye. “Közvetlenül a trauma után, a később az őrületig fokozódó antisze­mitizmus még csupán csíraállapotban volt. A fehérterror után hatalomra jutó Horthy-éra propagandagépezete kitalál­ta, hogy a trianoni diktátumot a nemzet­' közi összeesküvő szabadkőművesek hozták össze. Ez természetesen teljesen abszurd feltételezés, még akkor is, ha tudjuk, hogy a hazai mozgalom fényko­ra 1895 és 1900 között volt, ez idő tájt mintegy kilencvenezer páholytag élt az országban, nemritkán befolyásos embe­rek. Közülük csonka-Magyarországon 1919-20-ra hétezren maradtak - őket vádolták meg bűnrészességgel, ráadásul nyilvánosságra hozták mindegyikük ne­vét. Nem sokkal később ez kiegészült a közbeszédben a kommunisták-zsi­dók-szabadkőművesek bűnösségének hangoztatásával."

MI A TITKUK? A Magyarországi Nagy Oriens szabadkőműves-nagypá­holy a rendszerváltás után, 1992-ben szerveződött újjá. Ezt megelőzte - az 1989-es egyesülési törvény adta lehető­ségeket azonnal kihasználva - a Ma­gyarországi Szimbolikus Nagypáholy (MSZN) formális újjáalakulása. Az új­jáalakulás hangsúlyozása lényeges elem, hiszen a hagyomány szerint a pá­holyok sosem szűnnek meg, csak fel­függesztik tevékenységüket. A páholy 1989. december huszonhetedikén az Intercontinental hotelben alakult újjá, több száz külföldi páholy képviselőjé­nek jelenlétében. Ez előtt fél évvel már megtörtént a tényleges újjáalakulás, az óbudai Zichy-kastélyban ekkor hozták létre egyesületüket a szimbolikusok.

A szabadkőművesek máig titokza­tos, misztikus társaságnak tűnnek, ám számos hazai népszerűsítő szakmunka jelent már meg a tárgyban, sőt Kiszely Gábor személyében szakértő történésze is akad a témának. Kiszely több köny­vet is kiadott már a mozgalomról, kü­lön foglalkozott a hozzájuk kapcsolódó előítéletekkel is. Emellett hivatalos ma­gyar nyelvű weblapot is találunk róluk az interneten. Szigeti Csaba szerint egyetlen titkuk van: nem szabad elárul­niuk testvéreik (a páholytársak így hív­ják egymást) kőművességét. A Nagy Oriens összejöveteleit (ennek a páholy­nak egyik nagymestere Szigeti) egy olyan Visegrádi utcai lakásban tartják, melyet a párizsi Grand Orient segítségé­vel tudtak megvásárolni. A szertartások helyszínét hagyományosan templomnak nevezik, mely szigorú előírások szerint van berendezve, “oltárral", melyen ott pihen Az emberi és polgári jogok nyilatkozata. A szimbolikusoknál ezt a Biblia helyettesíti, Salamon templomának építésénél kinyitva, hiszen az ősi hagyományok innen eredeztetik a mozgalmat.

A gyűlések prédikációval kezdődnek. A prédikációban vázolják a megvitatandó problémát, majd jöhet a vita, ami szigorú szabályok szerint folyik. A tavalyi olimpia előtt például az egyik élsportoló testvér vetette föl a sport és a drog, vagyis a dopping kérdését. Amikor szertartásnak vége, mind­annyian visszaváltoznak hétköznapi emberré, lerakják szimbolikus eszkö­zeiket, leveszik kötényüket (mely a szertartás alatt kötelező), s elmennek egy vendéglőbe.

Ez a metódus magyar sajátosság, az erős civil szférájáról ismert Franciaor­szágban a viták eredményét, a kon­szenzust magánvéleményként elküldik a megfelelő civilszervezetekhez. Ezen a ponton érdemes idézni Szigeti Csaba megjegyzését, miszerint amellett, hogy aktuálpolitikai kérdésekkel határozot­tan nem foglalkoznak, a pártpolitikát még le is nézik. Témáik egyrészt a nagy francia forradalom máig érvényes jel­szavai, a szabadság - egyenlőség - test­vériség, illetve a progresszió, a filantró­pia és a filozofikusság, a metafizikai távlatok köré szerveződnek. Mindig szem előtt tartják az alapvető szabad­kőműves törekvést, a személyiség épí­tését, amihez a szimbolikában a nyers, megmunkálatlan kő kapcsolódik.

KILÉP A FÉNYRE. Szigeti Csaba “ci­vilben" irodalomtörténész, “politikai­lag neutrális, protestáns és szabadkő­műves", a Miskolci Egyetem oktatója.

Szakterülete a régi magyar irodalom, a verstan és a francia trubadúrlíra. Tavaly először adott interjút, a Ma­gyar Narancsnak. Kőművességét azért fedte fel a nyilvánosság előtt, “hogy ne kívülről, fél évszázados források alap­ján ítéljék meg őket". Másodízben most, a Cash Flow-nak nyilatkozott, amit így indokolt: Megelégeltem, hogy több politikus szabadkőművesezik, os­tobaságokat ír rólunk, nem hajlandó kérdezni, azokat az érveket melegíti föl, melyek a húszas években velünk, mint bűnösökkel szemben voltak hasz­nálatosak. A Narancs-interjú arról szólt, hogy a huszonévesek még talán előítélet-mentesek, így a lapban elsősorban hozzájuk szerettem volna szólni. Ez nagyjából be is jött. Eleinte féltem kicsit hogy fenyegetéseket kapok, de szerencsére minden visszajelzés pozitív volt. A páholytársaim először némileg nehezményezték, hogy benne hagytam két aprócska tárgyi tévedést az interjúban, de aztán megbékéltek, sőt jónak tartották az egészet."

KÉT SZOMISZÉDPÁHOLY - SZABADKŐMŰYESEK MAGYARORSZÁGON. A francia gyökerű Grand Oriens (magyarul Nagy Oriens) és az angol indíttatású, a londoni nagypáholy fennhatósága alá tartozó szimbolikusok közti viszony nem fel­hőtlen. Ennek oka Szigeti Csaba elmon­dása szerint inkább a szimbolikusok zártsága lehet, hiszen a Grand Oriens mindig is nyitott volt az intézményes kapcsolatfelvételre és az együttműkö­désre. A szembenállás a XIX. század közepén kezdődött, mikor a franciaor­szági Nagy Oriens kivette szertartásai­ból a Világegyetem Nagy Építőmesterét. Ez a felfogás arra a madáchi, Az ember tragédiájában megjelenő istenképre utal, ami szerint a világ teremtése után annak alkotója már nem avatkozik be a történésekbe: “A gép forog, az alkotó pihen." A londoniak úgy gondolták, hogy ezzel törölték az egyik legfonto­sabb szabadkőműves-ideológiát, mire a párizsiak azt mondták, ezzel csupán fakultatívvá tették a deista elgondolást, egyben a maszonok alapvető egyházel­lenességének megfelelő következetesség­gel eltávolodtak a tételes vallástól. Az angolok ezután nem vitatkoztak to­vább, hanem megszakították a kapcso­latot a franciákkal és néhány hozzájuk kötődő páhollyal, például a belgákkal. Általános vélemény szerint ez a lépés csak arra volt jó, hogy hivatalossá te­gyék a kétféle kőművesség, illetve anya­országaik különbségét.

A hazai fénykorban, vagyis a kiegyezés és a Tanácsköztársaság (a tényleges, 1871-es újjáalakulás és a 1919-es betiltás) közötti időszakban, egész pontosan 1886-ban egyesült a két nagypáholy, a Magyarországi Szimbolikus Nagypáholyban. Az egy­ség a háború utáni rövid működés alatt is tartott. A Kádár-korszak utáni első hazai szabadkőműves-összejövetel 1989. június huszonegyedikén, a Vakok Intézetében volt. Azért itt, mert az épületet annak idején a maszonok alapítványa újította föl. Miután a gyűlés félszáz résztvevője újjáalakította az Magyar Szabadkőműves Nagypáholyt (MSzN), a londoni nagypáholy fennhatósága alá helyezték magukat. A britek azonnal követelni kezdték, hogy szakítsák meg a kapcsolatot a francia rítus szerint mű­ködő páholyokkal, erre tízen úgy döntöttek, hogy kiválnak és létrehozzák a Nagy Orienst.

A szabadkőművesség két főirányzata nem csak rítusaiban különbözik egymástól. A szimbolikusok Szigeti Csaba megfo­galmazása szerint inkább magukkal vannak elfoglalva (mások úgy fogalmaznak, hogy igyekeznek megőrizni az irányzat elitjellegét), míg a Nagy Oriens nyitottabb a “való világ problé­mái" iránt. A londoni szimbolikus nagypáholy befolyása alá tartozik a világ szabadkőműveseinek mintegy háromnegyede, hiszen a szigorú hierarchia szerint csakis London hagyhatja jóvá egy-egy páholy újjá- vagy megalakulását. A világméretű szabad­kőműves-összeesküvésnek éppen a két fő irány szembenállása lehet a legkézzelfoghatóbb cáfolata.

A HELY SZELLEME. A XIX. század végén épült budapesti, Podmaniczky utca 43. alatt található páholyházat viszont mindketten vissza szeretnék kapni, legalábbis a kilencvenes években erre törekedtek. A jó francia kapcsolatokkal bíró Medgyessy Péternek egy pán­zsi látogatása során híresztelé­sek szerint föl is vetették a problémát. A húszas évektől a második világháború végéig, mikor a szabadkőművesek magyarországitevékenysége erősen korlátozva volt, szélső­jobboldali társaságok fészkel­ték be magukat a házba, állí­tólag a maszonok rítusaira építő zavaros szertartásokat tartva az épületben. A Kádár János akkori belügyminiszter által véghezvitt harmadik hazai betiltás, (az elsőt Marti­novics Ignác lefejezése előtt, a XVIII. század legvégén II. József felvilágosult abszolutis­ta császár eszközölte, míg a második 1919-ben, a kommün után, Horthy parancsára tör­tént) vagyis 1950 után államosították és a Belügyminisztérium (BM) kezelésébe adták az épületet.

A rendszerváltás utáni kárpótlásból azért maradtak ki, mert a mozgalom mögött nem állt megfelelő, egységes társa­sági forma, nem volt tisztázott, melyik hazai nagypáholy te­kinthető jogelődnek. A BM a Postabanknak adta el a házat, a bank továbbpasszolta egy izraeli befektetőnek, aki elől el­titkolták, hogy tulajdonképpen mit is vett, azaz, hogy egy csak eredeti formájában helyreállítható műemlékről van szó. A helyzetet bonyolítja, hogy az izraeli cég megvette a házat, miközben a szabadkőművesek természetesen nem szeretné­nek fizetni azért, amit ők építettek. Tehát ahhoz, hogy az épületet visszakapják, először közös jogutódként kellene be­jegyeztetni a Nagy Orienst és az MSzN-t, aztán az államnak vissza kellene vásárolnia az izraeliektől.

Ám ha visszakapnák, annak Szigeti szerint a magyarorszá­gi mozgalomnál nagyjából az lenne a vége, mint ha az ország visszakapná a Trianonban elcsatolt területeket - összeomlás. A szabadkőművesek manapság még félezren sincsenek Ma­gyarországon, gazdasági erejük pedig jóval kisebb, mint a boldog békeidőkben.

ZUBOR TAMÁS