2004. 11. 19. |
|
Az egyetemes szellemtörténetnek van jó néhány nagyhatású – mármint a Kozmosz fejlődésére nagy hatást gyakorló – eleme. Ide sorolom Hegel dialektikáját, Kant tiszta ész kritikáját Darwin evolúcióelméletét, Freud pszichoanalízisét, Einsten relativitáselméletét és bizonyára van még néhány. Ami az én személyes „szellemtörténetemet” illeti, három ilyen dolog van: Arisztoteles logikája, Neuman János játékelmélete, a kevert stratégiák elmélete és Ken Wilber Kozmosz evolúciója. Itt hívnám fel a figyelmet, hogy a Kozmosz – nagy K-val – nem azonos a kozmosszal, kis k-val. Ez Wilber kiindulási pontja. A Kozmosz négy részből áll: kozmosz (fizioszféra), biosz (bioszféra), psziché (nooszféra) és theosz (teoszféra, Isten birodalma.) Vizsgálódásának tárgya tehát az egész Kozmosz, szemben például azzal a materialista felfogással, ami a kozmoszt állítja előtérbe és hozzá képest határozza meg a többit.
Ez utóbbiról szeretnénk most
beszélni. A téma szorosan kapcsolódik az én korábbi rajzolatomhoz, ami Isten
kereséséről szólt, valamint Kassai Farkas Ákos szerotonimról,
és Balázs Zoltán paradigmaváltásról tartott rajzolatához.
Ken Wilber
eredetileg 20 alapelvet állapított mg, amelyek érvényesek a Kozmosz
evolúciójára, annak minden tartományára, a fizioszférától
a bioszférán, majd az elmén (nooszféra) át az isteni
tartományra, illetőleg ezeknek kialakulására, fejlődésére, egy szóval evolúcjára. Ezekből csak a legalapvetőbbeket ismertetjük.
1. alapelv: A valóság részegészekből,
ún. holonokból áll. (Koestler).
Például: atom-molekula-sejt-szervezet.
Az
első alapelv szerint tehát a valóság nem dolgokból és folyamatokból áll, nem
részekből vagy egészekből, hanem részegészekből, más
néven holonból. A többi alapelv tehát azt vizsgálja,
hogy ami a holonokban közös, mik azok, amik minden holonra igazak.
2. alapelv: A holon cselekvőképességgel és a részvétel képességével
rendelkezik. A holon mint egész képes cselekedni, és
mint rész képes részt venni annak a holonnak a
működésében, amelynek a része. Ezek a holon
horizontális képességei. A holon vertikális
képességei a felbomlás és az önmeghaladás képességei. Ez azt jelenti, hogy a holon képes alacsonyabb szintre (felbomlás)
illetve magasabb szintre (önmeghaladás) kerülni. Ezek a tulajdonságok képezik
az evolúció motorját, hogy az önmeghaladás hogyan történik, senki nem tudja
pontosan, a darwinizmus csak a szelekciót (felbomlást) magyarázza meg
kielégítően.
3. alapelv: A holonok
keletkeznek
A Kozmosz az állandó önmeghaladás és keletkezés színtere. A keletkezés hogyan történik? A régi elméletek szerint ez a véletlen műve. A jól ismert példa az ezer majom esete, akik véletlenszerűen gépelve, előbb-utóbb leírnak egy Shakespeare drámát. De az ősrobbanás elmélete cáfolja ezt. Egyszerűen a majmoknak nincs erre elég idejük. Becslések szerint a Kozmosz ötmilliárd éves. Ötmilliárd év alatt egy enzim sem tud véletlenszerűen létrejönni. Más elméletek szerint léteznek az ún. végső kategóriák, vagyis olyan fogalmak, amelyek nélkül egyáltalán nem tudnánk gondolkodni. Whitehad szerint csupán három ilyen van: teremtőerő, egy, sok vagy Wilber egyszerűsítése után: teremtőerő és holon. A teremtőerő származása pedig a Szellemtől vagy a buddhista terminológiával az Ürességből vezethető le, amely természetesen szintén végső kategória. Az Üresség nem ruházható fel tulajdonságokkal, de nem is tehetetlen és mozdíthatatlan, hisz maga a megnyilvánult világ keletkezik általa. Hogy jobban megértsem, én az Ürességet a Mindenség szóval szoktam helyettesíteni. Ezek informatikailag ekvivalensek. Egy nagy darab kőtömb az semmi, vagy benne van a világ összes lehetséges szobra?
4. alapelv: Holarchia
A holonok holarchikusan jönnek létre. A holarchia a hierarchia pontosabb megnevezése, hiányzik belőle a zssarnoki mellékzönge. A holarchizáció az egyre nagyobb egészek létrehozásának és az előzőek beépítésének folyamata.
Holerarhiapéldák: részecskék – atomok –
sejtek – szervezetek – betűk – szavak mondatok – bekezdések
5. alapelv: Az előző négy szintézise
A
Kozmosz felfelé is lefelé is holonokból
áll. Minden
holon négy alapvető képességel
rendelkezik: cselekvőképesség és részvétel, önmeghaladás és felbomlás.
Állandóan új holonok keletkeznek, mégpedig holarchikusan.
Ezekből
az ötödik alapelv: Minden keletkező holon meghaladja,
egyben megőrzi elődeit.
Wilber szerint a holonoknak négy aspektusuk van,
egy holon négy nézőpontból szemlélhető, négy
tartomány van, amelyek egyes pontjai megfeleltethetők egymásnak.
Ez
a négy tartomány a következő: belső egyéni, külső egyéni, belső közösségi,
külső közösségi.
A
legegyszerűbb ezt egy példán megvilágítani:
Vegyünk
egy gondolatholont: Eszembe jut, hogy le kéne mennem
a sarki boltba. Amikor ez eszembe villan, magát a megjelenő gondolatot
tapasztalom meg. Ez tehát a belső egyéni tartomány. A gondolatot különböző
agyi, bioelektromos történések kísérik. Ez a külső egyéni tartomány. A
gondolatnak semmi értelme nem lenne annak kulturális háttere nélkül, amelyben a
sarki bolt egyáltalán értelmezhető. Ezt tehát a belső közös tartomány. Maga a
sarki bolt, annak működése pedig a külső közösségi
tartomány.
A különbségek pontosabb
megvilágítására legyen itt egy másik példa, az agy és az elme példája. Az agy,
ami a külső egyéni tartományba tartozik, annak szerkezete és annak működése
érzékszerveinkkel és műszereinkkel teljes mértékben megfigyelhető. Az elme, ami
a belső egyéni tartományba tartozik, tehát, hogy én mit gondolok, a
gondolkodási mechanizmusom hogy működik, ez egyáltalán nem megfigyelhető.
Ahhoz, hogy megismerjük, kommunikációra, pl. beszédre van szükség, plusz a
beszéd interpretációjára, értelmezésére is. Ettől persze az elme ugyanígy
létező valóság.
A Kozmosz négy sarkának egy másik
interpretációja a nagy hármasság. Ilyenkor a kommunikáció, a nyelv
szempontjából vizsgáljuk a kérdést. A külső egyénit és közösségit összevonjuk
és, amikor erről beszélünk az „Az nyelvet” használjuk az „Az
világban” mozgunk. A „Belső egyéni” tartomány az „Én-világ”, a belső-közösségi tartomány pedig a „Mi világ.”
Az ezekhez való hozzáállás határozza
meg a szellemtörténet egyes szakaszait. A mágikus-misztikus világkép egyáltalán
nem különbözteti meg a fenti 3 világot. A modernizmus (renaissence,
felvilágosodás) szétválasztja ugyan a 3 világot, de csak az Az világra figyel (racionalizmus). A posztmodern
világkép ismeri el mind a három világot (paradigmaváltás).
Forgács Tamás