6004. február

Szeretett barátaim!

Köszönöm, a rám ruházott tisztet, a bizalmat s kérem a Nagy Építőmester segítségét és a Ti támogatásotokat, hogy meg tudjak felelni az e tisztséggel járó jogos elvárásoknak. Sokkal szerencsésebb helyzetben vehetem át a ma hazánkban működő legrégebbi páholy irányítását, mint Elődeim.

Elődeim e székben példamutató munkát végeztek, megérdemlik az elismerést. Nevetekben is, köszönöm nekik.

Köszöntsük felállva - hagyományunk szerint- korábbi Főmestereinket.

Köszönöm.

Ma a páholy létszáma, bár vannak rólunk sajnálatos módon rendszeresen megfelejtkező tagjaink is, megnyugtató, fejlődése egyenletes.

Reményeim szerint ez lehetővé teszi, hogy alapelveinkből, miszerint filozofikus, filantrópikus és progresszív társaság vagyunk, ha többet nem is, a filozófiai-etikai szintet, még magasabbra emeljük. Nem mintha háttérbe szeretném szorítani a filantrópiát és a progressziót. Be kell azonban látnunk, hogy jelenleg nincsen lehetőségünk tagsági összetételünk, az újrindulás óta eltelt rövid idő s az országunkban lezajlott változások következtében hagyományos céljaink teljes körű megvalósítására.

Ez azonban nem ment fel minket vállalt kötelezettségünk alól, hogy tehetségünk és lehetőségünk szerint a lehető legtöbbet tegyük: minden erőnkkel törekedjünk mind fiatalabb tagjaink, mind a magunk jobbítására. Felvételünkkor, többek között, erre tettünk fogadalmat; “igazi” idealistaként reméljük, ha jobbá tudjuk tenni magunkat, annak jobbító hatása lesz környezetünkre is.

Erre szólítalak fel benneteket uraim, kedves barátaim.

Barátaim! Nem rendelkezem Sarastro, s különösen nem Salamon képességeivel. Következésképp tehát nem is formálok igényt az ő tekintélyükre sem. Nem szeretném ugyanis a francia tanítómeséből ismert “mouche du couche”, a kocsi rúdján ülő, és a gyors haladással büszkélkedő légy szerepét eljátszani.

Mivel úgy adatott, hogy e székben mától én ülök: az előbb mondottak s saját korlátaim miatt, segítségeteket kérem.

Szeretném tovább emelni páholyunk szellemi színvonalát. Ha ebben hibázom, kérlek haladéktalanul jelezzétek s akár távolítsatok el. A páholy sokkal fontosabb, mint valamely tagja, vagy annak egyéni ambíciója.

Szeretném, ha rajzolataink, amellyel már eddig is kivívtátok mind páholybéli társaink, mind egyéb páholyok megbecsülését, még színvonalasabbak lennének. A szervezetünkről magáról szóló “művek” helye inkább az oktató munkákon van: mi nyissunk szélesebb horizontot s fűzzük fel egy-egy félév rajzolatait valamely témára. Nélkületek azonban ez csak vágy maradhat.

Komoly feladat számunkra fiatalabbjaink segítése, hogy minél előbb s megérdemelten érjék el a mesterfokot. Az idősebbek, tapasztaltabbak segítsége nélkül ez is csak vágy maradhat. Természetesen, fontos továbbra is kaput nyitnunk az arra érdemes érdeklődők előtt: ennek egyik fontos eszköze már eddig is jól működő honlapunk.

Segítséget kérek tehát tőletek, barátaim, páholyunk javára. Elsősorban a legtapasztaltabbakat, a mestereket kérem: újítsuk fel értekezleteinket, vitassuk meg a továbblépés legszebb, de még éppen járható módját.

Barátaim! Igyekszem e páholy javára dolgozni a következő időszakban. Erre az imént fel is esküdtem. A felelősség az enyém. Köszönöm még egyszer bizalmatokat s mindazt a segítséget, amelyet e szép és felemelő munkához a Nagypáholytól, a tisztikartól, e páholy minden tagjától megkapni remélek: a Nagy Építőmester nagyobb dicsőségére.

Buda-pest kel. 6004. február 17.